-
1 συν-ώνυμος
συν-ώνυμος, von gleichem Namen; Aesch. Suppl. 190; Eur. Hec. 502; ποταμὸς τῇ πόλει, Pol. 9, 27, 5, u. öfter bei Sp.; adv., Pol. 3, 35, 11. Vgl. Arist. cat. 1, 3 ton. 6, 10.
-
2 ξυνωνυμος
2соименный, одноименный(Arst.; ποταμὸς τῇ πόλει σ. Polyb.)
Λακεδαίμονος γαῖά τις ξ. ; Eur. — разве существует другой край с названием Лакедемон? - см. тж. συνώνυμα -
3 συνωνυμος
2соименный, одноименный(Arst.; ποταμὸς τῇ πόλει σ. Polyb.)
Λακεδαίμονος γαῖά τις ξ. ; Eur. — разве существует другой край с названием Лакедемон? - см. тж. συνώνυμα -
4 πόλις
πόλις, εως, ἡ (Hom.+. Gener. a population center in contrast to a relatively uninhabited or rural area. In the Gr-Rom. world the term gener. implied strong political associations, esp. in the sense ‘city-state’).① population center of varying size, city, town, lit. Mt 5:14; Lk 10:8, 10. Pl. Mt 11:20; Lk 5:12; 19:17, 19. ἡ πόλις the city or the town designated in the context Mt 8:33; 21:17f; 26:18; Mk 11:19; 14:13, 16; Lk 4:29a; 7:12ab; J 4:8, 28, 30; Ac 8:9; 14:4; Rv 11:13; B 16:5; AcPl Ha 4, 18; 5, 17. Likew. αἱ πόλεις Ac 16:4. ἡ πόλις the city can also be the capital city, the main city (Mayser II/2 p. 28; Jos., C. Ap. 2, 125) Ac 8:5; cp. Mk 5:14 (s. vs. 1); Lk 8:27 (s. vs. 26). ἡ πόλις ἐκείνη Mt 10:14f; Lk 9:5; 10:12; 18:3; J 4:39; Ac 8:8; Hs 9, 12, 5b. ἡ πόλ. αὕτη Mt 10:23a; Ac 4:27; 18:10; 22:3; Hs 1:3. ἔν τινι πόλει in a certain city Lk 18:2; cp. Hs 9, 12, 5a. εἰς τήνδε τὴν πόλιν Js 4:13 (s. ὅδε 2). πᾶσα πόλις Lk 10:1. αἱ πόλεις πᾶσαι Mt 9:35; Ac 8:40; cp. Mk 6:33.—πόλις (πόλεις) beside κώμη (κῶμαι) Mt 9:35; 10:11; Lk 8:1; 13:22. W. κῶμαι and ἀγροί Mk 6:56. ἡ πόλις καὶ οἱ ἀγροί 5:14; Lk 8:34. W. τόπος 10:1. In contrast to the open plain or the desert, where no cities are found Mt 14:13; Mk 1:45; 2 Cor 11:26; to the interior of a building Ac 12:10.—Used w. the gen.: to denote the region in which it is located πόλ. τῆς Γαλιλαίας Lk 1:26; 4:31. πόλ. Ἰούδα (Ἰούδας 1c) 1:39. Cp. J 4:5; Ac 14:6; 21:39; to denote the inhabitants (Diod S 34 and 35 Fgm. 23 ἡ τῶν Γαλατῶν πόλις; Jos., Ant. 1, 200) ἡ πόλ. Δαμασκηνῶν 2 Cor 11:32. π. Σαμαριτῶν Mt 10:5; Lk 9:52 v.l. Cp. 23:51; Ac 19:35; EpilMosq 4; AcPl Ox 6, 20 (=Aa I 242, 1). αἱ πόλεις τοῦ Ἰσραήλ the cities in which the people of Israel live Mt 10:23b (Ἰσραήλ 2).—Rv 16:19b. ἡ πόλ. αὐτῶν Mt 22:7; Lk 4:29b.—2:39. Also w. the gen. sg. πόλ. Δαυίδ city of David 2:4b, 11; ἡ ἑαυτοῦ πολ. the person’s own town (=ancestral locale; but 2:39 Nazareth = their place of residence) 2:3.—J 1:44. Also ἡ ἰδία πόλ. (s. ἴδιος 1b) Mt 9:1; Lk 2:3 v.l.; Hs 1:2b (in imagery, s. 2 below). Pl. 1 Cl 55:1. The πόλεις ἴδιαι of the Christians Dg 5:2 are those inhabited by them alone; they are contrasted w. πόλεις Ἑλληνίδες Greek cities (cp. SIG 761, 15 [48/47 B.C.]; 909, 2), π. βάρβαροι Dg 5:4.—π. μεγάλαι great cities 1 Cl 6:4; AcPl Ha 2, 25f. In Rv ἡ πόλ. ἡ. μεγάλη (Tat. 19, 1; 29, 1 Rome) is almost always ‘Babylon’ (s. Βαβυλών) 16:19a; 17:18; 18:16, 18f, 21; ἡ πόλις ἡ μεγάλη, Βαβυλὼν ἡ πόλις ἡ ἰσχυρά 18:10. On the other hand ἡ πόλ. ἡ μεγάλη 11:8 is clearly Jerusalem (as SibOr 5, 154; 226). Elsewh. Jerus. is called ἡ πόλ. ἡ ἠγαπημένη 20:9 (cp. ApcSed 8:3 πρῶτον ἠγάπησας … εἰς τὰς πόλεις τὴν Ἰερουσαλήμ); ἡ ἁγία πόλ. Mt 4:5; 27:53; Rv 11:2 (ἅγιος 1aα); πόλ. τοῦ μεγάλου βασιλέως the city of the Great King Mt 5:35 (βασιλεύς 2b). εἰς πόλιν ἄρχουσαν ὀπύσεως in the city that sponsors fornication ApcPt Rainer 4, 1 (Ja. p. 278; s. also ὄπυσις).—The name of the town or city that goes w. πόλις stands either in the epexegetic gen. (Aeschyl. et al.; also Demetr.: 722 Fgm. 1, 8 Jac. πόλιν Σικίμων) πόλεις Σοδόμων καὶ Γομόρρας 2 Pt 2:6 or in the case in which πόλις itself is found, ἐν πόλει Ἰόππῃ Ac 11:5; πόλις Λασαία 27:8. From the construction πόλεως Θυατίρων Ac 16:14 no determination of the nom. of Θυ-can be made: either πόλις Θυατίρων or πόλις Θυάτιρα (B-D-R §167, 3). W. indecl. place names Lk 2:4a, 39. πόλις λεγομένη or καλουμένη w. the name following Mt 2:23; Lk 7:11; 9:10. Cp. J 11:54.—ἀπὸ πόλεως εἰς πόλιν (Aesop, Fab. 228 P./421 H./354 Ch./H-H. 256 μεταβαίνουσιν ἀπὸ πόλεως εἰς πόλιν) Mt 23:34. κατὰ τὴν πόλιν anywhere in the city Ac 24:12. Cp. Lk 8:39 (κατά B1a). κατὰ πόλιν from city to city IRo 9:3; pl. Lk 13:22; in every city (Appian, Bell. Civ. 1. 39 §177) Ac 15:21, 36 (κατὰ πόλιν πᾶσαν); 20:23; Tit 1:5 (Diod S 5, 78, 2 Crete has, indeed, ‘not a few’ cities). Cp. Lk 8:1, 4 (κατά B1d). αἱ ἔξω πόλεις Ac 26:11 (ἔξω 1aβ). αἱ πέριξ πόλεις 5:16 (s. πέριξ). αἱ περὶ αὐτὰς (i.e. Sodom and Gomorrah) πόλεις Jd 7. πρὸ τ. πόλεως (Jos., Bell. 1, 234, Ant. 10, 44) Ac 14:13.② the (heavenly) city = the New Jerusalem (Bousset, Rel.3 283ff; RKnopf, GHeinrici Festschr. 14, 213–19; McQueen, Exp. 9th ser., 2, 1924, 220–26; FDijkema, NThT 15, 1926, 25–43) Hb 11:10, 16 (cp. TestJob 18:8; TestAbr A 2 p. 78, 30 [Stone p. 4] ἀπὸ τῆς μεγάλης πόλεως ἔρχομαι [of Michael]). πόλ. θεοῦ ζῶντος 12:22 (SibOr 5, 250 θεοῦ π. of Jerus.). ἡ μέλλουσα (opp. οὐ … μένουσα πόλις) 13:14. Esp. in Rv: ἡ πόλις ἡ ἁγία Ἰερουσαλὴμ (καινή) 21:2, 10 (CBouma, GereformTT 36, ’36, 91–98). Further vss. 14–16, 18f, 21, 23; 22:14, 19; also 3:12. (Cp. Lucian’s description of the wonder-city in Ver. Hist. 2, 11f: ἡ πόλις πᾶσα χρυσῆ, τὸ τεῖχος σμαράγδινον. πύλαι … ἑπτά, πᾶσαι μονόξυλοι κινναμώμιναι … γῆ ἐλεφαντίνη … ναοὶ βηρύλλου λίθου … βωμοὶ … ἀμεθύστινοι … ποταμὸς μύρου τοῦ καλλίστου … οἶκοι ὑάλινοι … οὐδὲ νὺξ οὐδὲ ἡμέρα.) On the topic s. JMorwood, Aeneas, Augustus, and the Theme of the City: Greece and Rome new ser. 38, ’91, 212–23.—Hs 1:1, 2.③ inhabitants of a city, city abstr. for concrete (X., Cyr. 1, 4, 25; Herodian 3, 2, 7; Jos., Ant. 5, 357) Lk 4:43; Ac 14:21; 16:20 (cp. Jos., Bell. 7, 41; DWhitehead, MusHelv 53/1, ’96, 1–11 [on identification of citizens and place cp. Thu. 2, 2, 1; X., Hell. 2, 2, 9]). πᾶσα ἡ πόλις (Diod S 18, 70, 2; Appian, Numid. 1) Mt 8:34; 21:10 (w. λέγουσα foll.); Ac 13:44; ὅλη ἡ π. (Diod S 10, 3, 2) Mk 1:33; Ac 21:30. πόλις μερισθεῖσα καθʼ ἑαυτῆς Mt 12:25. ἐθριαμβεύετο ὑπὸ τῆς πόλεως (Paul) was derided by the city AcPl Ha 4, 13 (s. θριαμβεύω 5). HConn, Lucan Perspective and the City: Missiology 13, ’85, 409–28 (Lk-Ac contains half of the 160+ occurrences of π. in the NT).—B. 1308. Schmidt, Syn. II 495–507. DELG. M-M. EDNT. TW. -
5 ΜΈΓας
ΜΈΓας, μεγάλη, μέγα ( magnus, mächtig), acc. μέγαν, μεγάλην, μέγα, alle übrigen Casus von der Grundform ΜΕΓΆΛΟΣ, welche nicht mehr vorkommt, der voc., μεγάλε Ζεῦ, nur einmal, Aesch. Spt. 824; – groß, zunächst – a) von körperlicher Größe belebter Wesen u. anderer Dinge, häufig von der Leibesgröße des Mannes, verbunden ἠΰς τε μέγας τε u. καλός τε μέγας τε, seltener von Frauen, καλή τε μεγάλη τε, Od. 15, 418; νῦν δ' ὅτε δὴ μέγας ἐσσὶ καὶ ἥβης μέτρον ἱκάνεις 18, 216, vgl. 2, 314, wie unser »da du groß geworden«, als Ausdruck des Erwachsenseins; von Thieren, μέγας σῦς, 4, 457 u. A.; αἰετός, Pind. I. 5, 48; oft auch von Waffen, Il.; δρῦς, Pind. P. 4, 264, πόλεις, 4, 19; πεδία, Aesch. Spt. 715; Her. sagt auch μεγέϑεϊ μέγας, μέγιστος, an Größe groß, 1, 51. 7, 117, wie auch μεγάϑει σμικρός 2, 74 gesagt ist. – b) von allen Ausdehnungen nach den verschiedenen Richtungen; hoch, οὐρανός, Ὄλυμπος, ὄρος, πέτρη, πύργος u. ä., Hom.; αἰϑήρ, Soph. Ai. 1172, öfter; – von der Ausdehnung in die Länge, ἠϊών, ποταμός, τάφρος, Hom.; – weit, geräumig, πέλαγος, λαῖτμα, ὄρχατος, τέμενος u. ä., Hom., u. eben so bei den Folgdn. – Uebertr. in mannigfachen Beziehungen; – groß, gewaltig, mächtig, von den Göttern u. Königen, bes. Ζεύς, Hom., Aesch. Ch. 243, Soph. Tr. 398, der μέγας ϑεῶν βασιλεύς heißt, Pind. Ol. 2, 34; βασιλεύς, Aesch. Pers. 24, welches in Prosa sehr gewöhnliche Bezeichnung des Perserkönigs ist, der Großkönig, auch häufig ohne Artikel, Xen. An. u. Hell.; Soph. εὐδαίμων ἀνύσει καὶ μέγας, Phil. 711; ὴ μεγάλη Μοῖρα, 1466; ἐν ὅρκῳ μέγας, O. R. 653; – μεγάλαι ϑεαί sind besonders Demeter u. Persephone; – Ἀρδιαῖος ὁ μέγας, der mächtige, Plat. Rep. X, 615 c; vgl. ὁ μέγας ἀνὴρ ἐν πόλει, Legg. V, 630 d; – τὰ μεγάλα, große, wichtige Dinge, Xen. u. A. – So von Naturkräften, ἄνεμος, λαῖλαψ, ζέφυρος, heftiger, großer Sturm, Hom. u. A.; ὁ ποταμὸς μέγας ἐῤῥύη, ging hoch mit Wasser, Dem. 59, 99; u. übertr. von menschlichen Verhältnissen und Gemüthszuständen, in vielen Beziehungen, κράτος, ἀλκή, κλέος, κῠδος, τιμή, ἀρετή, σϑένος, μένος, ϑυμός, ποϑή, ἄτη, ἄχος, πένϑος, πῆμα u. ä., Hom.; ἀρετά, Pind. P. 5. 98, νόος, 5, 122, ἐλπίς, 8, 93, ὄλβος, Ol. 1, 56, τιμά, κῠδος u. ä.; ὠφέλημα, Aesch. Prom. 251, ἄχη, Spt. 78, πλοῠτος, Pers. 159, ὀμώμοται γὰρ ὅρκος ἐκ ϑεῶν μέγας, Ag. 1257, wie Pind. Ol. 6, 20, τύχη, πένϑος u. ä.; χόλος, Soph. Phil. 327, ϑόρυβος, Ai. 142, wie Pind. Ol. 11, 76; bei Hom. von allen starken Eindrücken, auch des Gehörs, laut, ἰαχή, ἀλαλητός, ὀρυμαγδός, πάταγος; κωκυτός, Soph. Ai. 838; μεγάλῃ τῇ φωνῇ, Plut. u. A.; τῇ φωνῇ μέγα λέγων, laut sprechend, Plat. Prot. 310 b; μέγα βοᾶν, Conv. 212 d; ᾄ δειν, Legg. IX, 854 d; ähnl. μέγα στενάζειν, Eur. I. T. 953, στένειν, Med. 291; μέγα στενάξας, Dem. 27, 69, u. sonst in Prosa (s. unten). – Es enthält auch einen tadelnden Nebenbegriff des zu Großen, Uebermäßigen, wie Od. 22, 287, μήποτε πάμπαν εἴκων ἀφραδίῃς μέγα εἰπεῖν ἀλλὰ ϑεοῖσιν μῠϑ ον ἐπιτρέψαι, Etwas sagen, das über die Schranken der Sterblichen hinausgeht u. womit man sich gegen die Götter versündigt; λίην μέγα εἰπεῖν, 16, 243; μηδὲν μέγ' εἴπης, Soph. Ai. 379, wie μεγάλοι λόγοι, stolze, übermüthige Reden, Ant. 1329 (vgl. μεγαληγορέω u. ä. compp.); μὴ μέγα λέγε, Plat. Phaed. 95 b; Soph. 238 u. A. Eben so φρονεῖν μέγα, Soph. Ant. 475; Eur. Phoen. 41 Or. 806; εἴς τινα, Hipp. 6, gegen Einen stolz sein; auch μεγάλα λέγειν u. φ ρονεῖν, Sp., τὰ τῶν βαρβάρων μεγάλα ποιεῖν, groß machen, preisen, Isocr. 4, 143; μέγα ποιεύμενος ταῠτα, es hoch anschlagend, Her. 3, 42; c. partic., 9, 111, wie Xen. Cyr. 5, 3, 19; μέγα ἐσ τί τι εἴς τι, πρός τι, es ist wichtig, von Bedeutung für Etwas, Xen. Mem. 2, 3, 4 Hell. 7, 5, 6. – Adv. ist μεγάλως, Od. 16, 432; μάλα μεγάλως, Il. 17, 723; ὄλωλεν, Aesch. Pers. 976; Τροίαν ἐπύργωσαν, Eur. Troad. 843; auch in Prosa, καὶ ϑαυμασίως εἴρηκας, Plat. Hipp. mai. 291 e; τοὺς μεγάλους μεγάλως λέγουσι, Euthyd. 284 e. Häufiger ist μέγα bes. bei Hom. so gebraucht, auch μεγάλα, sehr, stark, gewaltig, μέγα χαῖρε, sei sehr gegrüßt, Od. 24, 402; oft μέγα κρατεῖν, ἀνάσσειν, δύνασϑαι, stark, gewaltig herrschen, viel vermögend sein, vgl. Lob. zu Phryn. p. 197; μέγα σϑένει, Aesch. Ag. 912, wie Soph. O. C. 738; πλουτεῖν, Ant. 1153; ὀλβισϑείς, Eur. Troad. 1253; τὸν μεγάλα δυνάμενον, Plat. Rep. I, 343 c; bei den Verbis, die das Hervorbringen eines Lautes bezeichnen, μέγα ἀϋτεῖν, ἰάχειν, βοᾶν, ὀχϑεῖν, εὔχεσϑαι u. dergl., laut, Hom., der bei diesen Verbis auch μεγάλα sagt, u. Folgde (s. oben); τιμᾶν, σεβίζειν, Aesch. Ch. 253 Eum. 12; στέργειν, Soph. O. R. 1023; vom Raume, weit, μέγα προϑορών, Il. 14, 363, μέγα ἄνευϑε, weit entfernt, 22, 88; οὐκ ἂν μέγα τι τῆς ἀληϑείας παρεξέλϑοις, Plat. Phil. 66 b; bei adj., sehr, sowohl beim posit., μέγα νήπιος, Il. 16, 46, μέγα ἔξοχος, 2, 480 Od. 15, 227, als auch beim compar. u. superl., μέγ' ἀμείνων, ἄριστος, μέγα φέρτατος, Hom.; so auch die Folgdn, ὦ μέγ' εὐδαίμων κόρη, Aesch. Prom. 650, τὸν μέγα στυγούμενον, 1006; κατὰ μέγα u. κατὰ μεγάλα, Plat. Phaedr. 262 a Tim. 65 a; σοφὸς τὰ μεγάλα, in großen Dingen, Rep. IV, 426 c; τὰ μεγάλα νικᾶν τοὺς φίλους εὖ ποιοῦντα, Xen. An. 1, 9, 24. – Compar. μείζων, ον, Hom. u. Att.; ion. μέζων, Her., dor. μέσδων u. böot. μέσσων, Sp. auch μειζότερος u. bei Byz. μειζονότερος, größer, in allen den beim Positiv erwähnten Beziehungen; μείζω ἐκτενῶ λόγον, die Rede ausdehnen, Soph. Tr. 676; ἐνέχει τύχᾳ τᾷδ' ἀπὸ μείζονος, Phil. 1086, von einem Größeren, Mächtigern, d. i. von einem Gotte; τοῦ ϑεοῦ μεῖζον σϑένειν, Eur. Suppl. 216; – μεῖζον φϑέγγεσϑαι, Plat. Prot. 334 c; auch zugroß, größer oder mehr als billig, φρονείτω μεῖζον ἢ κατ' ἄνδρα, Soph. Ant. 764; vgl. Eur. Phoen. 710; μεῖ. ζον ἢ καϑ' ἡμᾶς, Plat. Tim. 404 (vgl. κατά), auch μείζω τινὰ δύναμιν εἶναι ἢ ἀνϑρωπείαν, Crat. 438 c; οὔτε μεῖζον οὔτε ἔλαττον ist eine starke Verneinung, vgl. Soph. Tr. 323; Schäfer zu D. Hal. C. V. p. 71. – Superl. μέγιστος, Hom. u. Folgde. Bei sehr Sp. auch μεγαλώτατος, s. Lob. Phryn. p. 93; πάντων μεγίστῳ Ζηνί, Aesch. Ch. 243 u. sonst; μεγίστη Παλλάς, Soph. O. C. 167; adverbialisch, χαῖρ' ὡς μέγιστα, Phil. 460; μέγιστον ἴσχυσε στρατοῦ, Ai. 497, τὰ μέγιστ' ἐτιμάϑης, O. R. 1202. – In Prosa bes. oft τὸ μέγιστον, was das wichtigste, die Hauptsache ist, entweder τὸ μὲν μέγιστον ὅτι, Plat. Conv. 196 b Rep. III, 407 b, oder für sich stehend, parenthetisch, Plut. u. A.; τὸ μὲν μέγιστον αἰσχυνόμενος, Xen. An. 1, 3, 10. 5, 6, 29 Cyr. 3, 1, 1 u. öfter, was die Hauptsache betrifft; τὸ δὲ μέγιστον· οἷς γὰρ κ. τ. λ., Isocr. 3, 21 (vgl. γάρ); καὶ τὸ μέγιστον, u. was das wichtigste ist, Thuc. 4, 70. So auch noch Sp., wie Luc. D. D. 20, 13 Nigr. 2. – Adverbialisch, βοῶντα μέγιστον Plat. Euthyd. 300 b, ὡς μέγιστα καὶ ὡς κάλλιστα Conv. 198 e; Eur. verbindet es auch mit einem superl., μέγιστον ἔχϑιστος, Med. 1320.
-
6 μέσος
μέσος, η, ον, also Arc. (v. ἰμέσος, μεσακόθεν); [dialect] Ep. [full] μέσσος (also [dialect] Aeol., Sapph.1.12, IG11(4).1064b32, and Lyr., Pi.P.4.224, and sts. in Trag., E.HF 403 (lyr.), S.OC 1247 (lyr.), Tr. 635 (lyr.), Ant. 1223, 1236, Fr.255.5), [dialect] Boeot., Cret. [full] μέττος, IG7.2420.20 (iii B. C.), GDI 5000 iiA b 2 (v B. C.):—middle, in the middle,I of Space, esp. with Nouns, of the middle point or part,μ. σάκος Il.7.258
;ἱστίον 1.481
; οὐρανός zenith, Od.4.400; μ. ἀπήνης from mid chariot, S.OT 812; ἐν αἰθέρι μ. in mid-air, Id.Ant. 416; μ. μετώπῳ in the middle of the forehead, PRyl.128.30 (i A. D.): in Prose freq. preceding the Art.,κατὰ μέσον τὸν σταθμόν X.An.1.7.14
; ἐν μ. τῇ χώρᾳ ib.2.1.11; ἐκ μ. τῆς νήσου, κατὰ μ. τὴν νῆσον, Pl.Criti. 113d, 119d; ἐπὶ μέσου τοῦ τμάματος at the middle point of the segment, Archim.Aequil.1.6; ἁ ἐπὶ μέσαν τὰν βάσιν ἀγομένα (sc. εὐθεῖα) ib.12: sts. following the Noun,ἐν τῇ ἀγορᾷ μέσῃ D.29.12
: less freq. midmost, central, of three or more objects,μ. ὁδός Thgn.220
, 331; ὁ μ. [δάκτυλος] Pl.R. 523c; τὸ μ. στῖφος the central division of the army, X.An.1.8.13; μέσον, τό, centre,ἡ ἐπὶ τὸ μ. φορά Iamb.Protr.21
.b with a Verb, ἔχεται μ. by the middle, by the waist, prov. from the wrestling-ring, Ar.Eq. 387 (lyr.), cf. Ach. 571 (lyr.), Nu. 1047, Ra. 469;μέσην λαβόντα Id.Ach. 274
, cf. Hdt.9.107, D.53.17;ὁ πέπλος ἐρράγη μ. Philippid.25.5
.c c. gen., midway between,ἑνὸς καὶ πλήθους τὸ ὀλίγον μ. Pl.Plt. 303a
(also μ. ἐπ' ἀμφότερα, ibid.):—S. hasμέσος ἀπὸ [τοῦ κρατῆρος] τοῦ τε πέτρου OC 1595
.2 of Time, Hom. only in phrase μέσον ἦμαρ midday, Il.21.111, Od.7.288, Pi.P.9.113;μέσαι νύκτες Sapph.52
, Hdt.4.181, X. An.7.8.12, etc.;θέρευς ἔτι μέσσου ἐόντος Hes.Op. 502
;χειμῶνος μέσου Ar.Fr.569.1
;μ. ἡμέρα Hdn.8.5.9
; μ. ἡλικία middle age, Pl.Ep. 316c: soμέσοι τὴν ἡλικίαν E.Ep.5
; μέσος ἀκμῆς v.l. in Theoc.25.164.3 metaph., impartial, Th.4.83, PLond.1.113(1).27 (vi A.D.).b inter-mediate, freq. c. gen.,μ. τις γέγονα χρηματιστὴς τοῦ τε πάππου καὶ τοῦ πατρός Pl.R. 330b
;ψιλὸν μὲν τὸ π ¯, δασὺ δὲ τὸ φ ¯, μέσον δὲ ἀμφοῖν τὸ β ¯ D.H.Comp.14
(v. infr. d); ἡ τρίτη καὶ μ. τῶν εἰρημένων δυεῖν ἁρμονιῶν ib.24; ὁ μ. χαρακτήρ ib.21; indeterminate, Luc.Par.28; τὰ μ. things indifferent (neither good nor bad), Stoic.3.135, al.; of words such as τύχη, EM626.38; ζῴδια (neither lucky nor unlucky) Vett.Val.93.9;μ. δίαιτα Diocl.Fr.141
, cf.Sor.1.46.c Gramm., of Verbs, middle, Eust. 1846.30, etc.; μ. διάθεσις, σχήματα, A.D.Synt.226.10, 210.18; μ. ἐνεστώς present middle, ib.278.25.d Gramm., of consonants, Lat. mediae, i. e. β ¯ γ ¯ δ ¯, D.T.631.23: but also of semi-vowels, Pl.Phlb. 18c: of accent, ὀξύτητι καὶ βαρύτητι καὶ τῷ μέσῳ, i. e. the circumflex, Arist. Po. 1456b33.II middling, moderate,1 of size, μέσοι ὀφθαλμοί, ὦτα, γλῶττα, Id.HA 492a8,33, b31; μ. μεγέθει ib. 496a21, PPetr.1p.37 (iii B. C.); μ. alone, of middle height, PGrenf.2.23 (a) ii 3 (ii B. C.), POxy. 73.13 (i A. D.), etc.2 of class or quality,πάντων μέσ' ἄριστα Thgn. 335
; (lyr.);μ. ἐν πόλει Phoc.12
; μ. ἀνήρ a man of middle rank, Hdt.1.107;μ. πολίτης Th.6.54
;τὰ μ. τῶν πολιτῶν Id.3.82
(soτῶν ἀνὰ πόλιν τὰ μ. Pi.P.11.52
); οἱ μ., between οἱ εὔποροι and οἱ ἄποροι, Arist.Pol. 1289b31, 1295b3; οἱ μ. πολῖται ib. 1296a19; τὸ μ. ib. 1295b37; μ. [πολιτεία] ib. 1296a7;ὁ μ. βίος Luc.Luct.9
; mediocre, Pl.Prt. 346d; τῶν ἑταιρῶν αἱ μ. Theopomp. Com.21. Adv. μέσως, ἱκανόν fairly adequate, Phld.Rh.2.4S.III μέσον, τό, midst, intervening space, mostly with Preps.,a ἐν μέσσῳ, = ἐν μεταιχμίῳ, Il.3.69,90;ἐν τῷ μ.
in the midst,Ev.Matt.
14.6; ἡ 'ν μέσῳ [μοῖρα] σῴζει πόλεις the middle class, E.Supp. 244: withoutἐν, ἔμβαλε μέσσῳ Il.4.444
;ἔνθορε μέσσῳ 21.233
;μέσσῳ ἀμφοτέρων 3.416
, 7.277;τῶνδέ τ' ἐν μ. πεσεῖν E.Ph. 583
;ἐν μ. λόγους ἔχειν Id.Hel. 630
;μῆκος ἐν μ. χρόνου A.Supp. 735
;χρόνος οὑν μ. E.Ph. 589
(troch.); τὰ ἐν μ. what went between, S.OC 583; οἱ ἐν μ. λόγοι the intervening words, Id.El. 1364, E.Med. 819;κλίνης ἐν μ. Id.Hec. 1150
; ἐν μ. ἡμῶν καὶ βασιλέως between us and him, X.An.2.2.3;σοφίας καὶ ἀμαθίας ἐν μ. Pl.Smp. 203e
; ἐν μ. νυκτῶν at midnight, X.Cyr.5.3.52; ἆθλα κείμεν' ἐν μέσῳ offered for competition (cf. infr. b), D.4.5, cf. Thgn.994, X.An.3.1.21; ἡ τιμὴ ἐν τῷ μέσῳ ἔστω deposited with the court, Herod.2.90: without ἐν, καὶ μέσῳ πάντες καὶ χωρὶς ἕκαστος both collectively and severally, IG12(5).872.27,31,38, al. ([place name] Tenos): in pl.,κεῖτο δ' ἄρ' ἐν μέσσοισι Il.18.507
;ἐν μέσοισ' Xenoph.1.7
; ἐν μέσῳ εἶναι τοῦ συμμεῖξαι to stand in the way of.., X.Cyr.5.2.26; ἡ γὰρ θάλαττα ἐν τῷ μ. is an obstacle, Id.Ath.2.2;οὐδεὶς ἐν μέσσῳ γείτων πέλεν Theoc.21.17
;οὐδὲν ἂν ἦν ἐν μ. πολεμεῖν ἡμᾶς D.23.183
; cf. ἰμέσος.b ἐς μέσον, ἐς μ. ἀμφοτέρων, freq. in Hom. for ἐς μεταίχμιον, Il.4.79, 6.120; ἀνδρὶ δὲ νικηθέντι γυναῖκ' ἐς μέσσον ἔθηκε deposited her as a prize (cf. supr. a), 23.704;ἐς μ. δεικνύναι τινί τι Pi.Fr.42.3
; ἐς μ. ἵεσθαι, ἐλθεῖν, παρελθεῖν, S.Tr. 514 (lyr.), Theoc.22.183, Plu. Agis9;ἐς μέσον ἀμφοτέροισι.. δικάσσατε Il.23.574
; ἐς τὸ μ. φέρειν bring forward publicly, Hdt.4.97, D.18.139;ἐς τὸ μ. λέγεσθαι Hdt. 6.129
; ἐς μ. Πέρσῃσι καταθεῖναι τὰ πρήγματα to give up the power in common to all, Id.3.80; ἐς μ. τὴν ἀρχὴν τιθεὶς ἰσονομίην ὑμῖν προαγορεύω ib. 142.c ἐκ τοῦ μέσου away,ἐκ μ. ἀνελεῖν D.10.36
, 18.294; [χειρόγραφον] ἦρκεν ἐκ τοῦ μ. Ep.Col.2.14
, cf. Arr.Epict.3.3.15; also ἐκ μ. a half,ἔτη ὀκτὼ καὶ ἔνατον ἐκ μ. Th.4.133
; also ἐκ μ. κατῆστο remained in the middle, i. e. neutral (cf.ἐκ 1.6
fin.), Hdt.3.83, cf. 4.118, 8.22,73.d διὰ μέσου between,τὸ διὰ μ. ἔθνος Id.1.104
;διὰ μ. ποιεῖσθαι X.Cyr.6.3.3
; διὰ μ. γενέσθαι intervene, of an event, Th.4.20: c. gen.,διὰ μέσου τῆς πόλεως ῥεῖ ποταμός X. An.1.2.23
; διὰ μ. ῥεῖ τούτων ποταμός ib.1.4.4, etc.;τὸ τούτων διὰ μ. Pl.Lg. 805e
; also οἱ διὰ μέσου the middle party, the moderates, Th. 8.75, X.HG5.4.25; τὸ διὰ μ. the middle class, Arist.Pol. 1296a8; of Time,ὁ διὰ μ. χρόνος Hdt.9.112
; ἡ διὰ μ. ξύμβασις an interim agreement, Th.5.26; διὰ μέσου, as a figure of speech, use of parenthesis, Hdn.Fig.p.95S.e ἀν (ὀν) τὸ μ. in the midst, Alc.18.3, Xenoph.1.11, Thgn.839; ἀνὰ μέσον midway between, Arist.HA 496a22, Antiph. 13, Theoc.22.21, etc.;ἀνὰ μ. τοῦ ναοῦ καὶ τοῦ βωμοῦ GDI2010
(Delph.), cf. PTeb.13.9 (ii B. C.), al.;θρὶξ ἀνὰ μέσσον Theoc.14.9
; ; also ἀνὰ μέσον φέρε, = μετρίως, Men.531.18.f κατὰ μέσσον, = ἐν μέσῳ, Il.5.8, 16.285, etc.: c. gen., κὰδ δὲ μέσον τάφρου καὶ τείχεος ἷζον between, 9.87.2 μέσον, τό, difference, τὸ μ. πρὸς τὰς μεγίστας καὶ ἐλαχίστας the average between.., Th.1.10; πολλὸν τὸ μ., πολὺ τὸ μ., the difference is great, Hdt.1.126, E.Alc. 914 (anap.); τὸ μ. οὐδὲν τῆς ἔχθρης ἐστί there is no middle course for our enmity, Hdt.7.11.3 middle state, mean,τὸ μ. καὶ τὸ εὖ Arist.EN 1109b26
; ποιήματα μέσα, opp. ὀγκώδη, in the (correct) mean, Phld.Po.5.5. Adv. -ως, ἀναστρέφεσθαι Id.Rh.1.155S.
4 in Logic, τὸ μ. the middle term of a syllogism, opp. τὰ ἄκρα, Arist.APr. 66a30; also ὁ μ. (sc. ὅρος) ib. 25b33.5 Math., middle terms in a proportion, Euc.6.16; μέση, or μέση (μέσος) ἀνάλογον a mean proportional (straight line or number), ib.13, 17, 8.11, 12, al.;μέσης εὕρεσις Arist.de An. 413a19
, Metaph. 996b21; μέση medial, a specific kind of irrational (straight line), Euc.10.21, al.; μέσον ὀρθογώνιον ([etym.] χωρίον) medial rectangle (area), ib.24, al.6 Astron., ὁ διὰ μέσων τῶν ζῳδίων κύκλος the ecliptic, Hipparch.1.9.3,4, Gem.2.21, Ptol.Alm.2.7: without κύκλος, Eudox. ap. Arist.Metaph. 1073b20, Hipparch.1.9.12; simply,ὁ διὰ μέσων D.L.7.146
; but, ὁ μέσος [κύκλος] the equator of a rotating sphere, Arist.Metaph. 1073b30.7 μέσα, τά, = μέζεα, Blaes.p.191 K.b = κοιλία 1.3, Herod.Med. ap. Orib.5.27.3, Gal.14.732: sg., Heph.Astr.1.1 (v.l. τὰ μέσα Cat.Cod.Astr.8(2).45).8 Μέσον, τό, one of the law-courts at Athens, Phot., Sch.Ar.V. 120.9 οὐ τοῖς μέσοις τῆς βίας χρωμένη no ordinary force, Hierocl.p.15 A.IV μέση, ἡ, as Subst., v. μέση.V Adv. μέσον, [dialect] Ep. μέσσον, in the middle, Il.12.167, Od.14.300: c. gen., between,οὐρανοῦ μ. χθονός <τε> E.Or. 983
(lyr.), cf. Arr.Epict.2.22.10; in the midst of,μ. τῆς θαλάσσης LXX Ex.14.27
;μ. γενεᾶς σκολιᾶς Ep.Phil.2.15
: also in pl., (lyr.), cf. Nic.Fr.74.26.2 regul. Adv.μέσως, πόλεώς τ' οὐ μ. εὐδαίμονος E.Andr. 873
, cf. Hec. 1113, Isoc.9.23; καὶ μ. even in a moderate degree, even a little, Th.2.60; μ. ἔχειν πρός or περί τι to be in the mean.., Arist.EN 1105b28, 1119a11;θερμότερον ἢ κραυρότερον ἢ μ. ἔχον Eub.7.1
, cf. Sosip. 1.53; μ. βεβιωκέναι in a middle way, i. e. neither well nor ill, Pl.Phd. 113d;μ. μεθύων Men.226
; μ. διατιθέναι in an intermediate way, D.H. Comp.14.b Gramm., in the middle voice, A.D. Synt.276.21.VI irreg. [comp] Comp.μεσαίτερος Pl.Prm. 165b
: [comp] Sup.μεσαίτατος Hdt.4.17
, Arist.Mu. 392b33, Gem.9.3, etc.; poet.μεσσότατος A.R.4.649
, Man. 6.373. (Cf. Skt. mádhyas 'middle', Lat. medius, etc.) -
7 φέρω
φέρω, nur im praes. u. impf. act. u. pass. vorkommend, wozu noch der syncopirte Imperativ φέρτε Il. 9, 171 gehört; conj. φέρῃσι Od. 19, 111, wo früher φέρησι als von φέρημι angenommen wurde; Iterativform φέρεσκε, φέρεσκον, Od. 9, 429. 10, 108; adj. verb. φερτός, s. oben; dazu werden tempora gebildet – a) von ΟΙΩ, fut. οἴσω, med. οἴσομαι, imperat. οἶσε, Od. 22, 106. 480, auch Ar. Ach. 1064 Ran. 483, der die Endg des aor. II. mit dem charakteristischen σ des aor. I. verbindet, wie auch der inf. οἰσέμεν, Od. 3, 429, οἰσέμεναι, Il. 3, 120, οἴσειν, Pind. P. 4, 102, Präsensbedeutung hat oder aoristisch zu nehmen ist; Spätere bilden darnach fut. pass. οἰσϑήσομαι (οἴσομαι ist passivisch Eur. Or. 440 Xen. Oec. 18, 6); perf. pass. προοῖσται, Luc. parasit. 2; adj. verb. οἰστός, οἰστέος; Her. hat auch ἀνῷσαι, für ἀνοῖσαι, u. ἀνῳστός, 1, 157. 6, 66. – b) von ΕΓΚΩ od. ΕΝΕΓΚΩ u. ΕΝΕΚΩ aor. I. ἤνεγκα, bes. im Indicativ u. in den Personen des Imperativs, welche α daben, u. aor. II. ἤνεγκον, bes. inf. u. partic.; ion. u. ep. lautet der aor. I. ἤνεικα u. ohne Augment ἔνεικα, von dem Hom. auch conj. ἐνείκω u. int. ἐνεῖκαι hat, u. der aor. II. ἤνεικον, von dem sich bei Hom. der inf. ἐνεικέμεν, Il. 19, 194, u. der opt. ἐνείκοι, 18, 147 findet, wie auch aor. I. med. ἠνείκαντο, Il. 9, 127; perf. ἐνήνοχα, perf. pass. ἐνήνεγμαι, fut. pass. ἐνεχϑήσομαι, aor. pass. ἠνέχϑην, ion. ἠνείχϑην; Hes. Sc. 440 hat sogar ein praes. med. συνενείκεται, wenn die Lesart richtig ist; – tragen, fero ( bahren, fahren); zunächst – 1) eine Last tragen, heben, auf sich nehmen, von leblosen Dingen, ἦγον μὲν μῆλα, φέρον δ' εὐήνορα οἶνον Od. 4, 622, vgl. Il. 5, 484 (s. unter b); πῇ δὴ καμπύλα τόξα φέρεις; wo trägst du den Bogen hin, Od. 21, 363; ἰϑὺς σανίδων φέρε λᾶαν ἀείρας Il. 12, 453; οὐ δύο γ' ἄνδρες φέροιεν τὸν λίϑον 5, 303; τίς τοι ἔπειτα μετοιχομένη φάος οἴσει, wer wird dir das Licht tragen, Od. 19, 24; ἐν ταλάροισι φέρον μελιηδέα καρπόν Il. 18, 568; ἄν τις ἀναιρούμενος οἴκαδε φέρῃ Plat. Legg. XI, 914 b; φορτίον Xen. Mem. 3, 13, 6; ἐπὶ κεφαλῆς τι An. 4, 3,6; mit den Händen tragen, χερσὶν εὐϑὺς φέρει διψίαν κόνιν Soph. Ant. 425, vgl. El. 319 Trach. 520; φέρων ἐπ' ὤμοις 561. – Als Zeichen auf dem Schilde tragen, Aesch. Spt. 525. 541 u. öfter; ἁγνὰς χεῖρας αἵματος φέρεις Eur. Hipp. 316, d. i. haben; vgl. ἀλαὸν ὄμμα φέρων Phoen. 1528; γλῶσσαν κακήν Suppl. 972; σάρκα ἡβῶσαν Aesch. Spt. 604. – Der Zusammenhang giebt oft sowohl die Bdtg herbei-, als die Bdtg wegtragen, -bringen; – a) herbeibringen, darbringen, überbringen; ἀπερείσι' ἄποινα Il. 24, 512; πῇ δὴ χρήματα πολλὰ φέρω τάδε; Od. 13, 303; δῶρα, τά οἱ Φαίηκες ἔνεικαν, 8, 428; οἴσετε ἄρνε, κήρυκες φέρον ἄρνε, Il. 3, 103. 245; τεύχεα συλήσας οἴσω προτὶ Ἴλιον 7, 82; – im med. mit sich tragen, bringen, zu eigenem Gebrauch herbeibringen, Her. 4, 67. 7, 50. – Χάριν τινὶ φέρειν, Einem eine Gunst gewähren, einen Gefallen thun, ihm zu Willen sein, Il. 5, 211. 21, 458; χάριν ἄνδρεσσι φέροντες Il. 5, 874, u. öfter; vgl. Eur. I. T. 14 Med. 508 Ion 1183; Plat. Tim. 21 c; eben so ἦρα, ἐπίηρα φέρειν τινί, Il. 1, 572. 578. 14, 132 Od. 3, 164; λαοὶ δ' οὐκέτι ἐφ' ἡμῖν ἦρα φέρουσιν 16, 375, vgl. 18, 56, u. sonst; τοῖς ἥσσοσιν γὰρ πᾶς τις εὐνοίας φέρει Aesch. Suppl. 484; ἐπίηρα φέροντα τοῖς ἐμοῖς τυράννοις Soph. O. R. 1094; ἥκω φέρων ὄνησιν ἀστοῖς O. C. 287; δῶρα El. 352. – Auch veranlassen, verursachen, bewirken, wo wir auch bringen sagen können, Σείριος φέρει πολλὸν πυρετὸν δειλοῖσι βροτοῖσιν Il. 22, 31, wie es auch Aesch. Ag. 5 von den Gestirnen heißt τοὺς φέροντας χεῖμα καὶ ϑέρος βροτοῖς, u. öfters ἵνα φόως φέροι, Il. 11, 2; woran sich Verbindungen reihen, wie ( ὄσσα) μάλιστα φέρει κλέος ἀνϑρώποις, Od. 1, 283. 3, 204, ἡμέρη ἥδε κακὸν φέρει Ἀργείοισιν, Il. 8, 541. 13, 828 u. sonst; δεῖμα φέρων Δαναοῖσιν 5, 682; δηιοτῆτα, einen Krieg bringen, verursachen, Od. 6, 203, wie πόλεμον φέρειν τινί Hes. Sc. 750; πολέμους ἀνεπαγγέλτους φέροντες πολλοῖς Pol. 4, 16, 4; κίρκος φόνον φέρει ὀρνίϑεσσι Il. 17, 757; Τρώεσσι φόνον καὶ Κῆρα φέρει 2, 352. 3, 6 u. öfter; πῆμα, ἄλγεα, κακότητα φέρειν τινί, Einem Unglück bringen, bereiten, Il. 2, 304. 12, 332 Od. 4, 273; so Pind. u. Tragg.: φέρει δόξαν Pind. P. 1, 36 N. 3, 18; νίκαν I. 6, 21; κέρδος P. 8, 14; πράγματι τιμάν 4, 278; νίκην Soph. El. 84; βλάβην 1031; τί γὰρ ἂν ϑνήσκειν ὁ μέλλων τοῠ χρόνου κέρδος φέροι 1486; αἰσχύνην Trach. 66; γυναιξὶ κόσμον ἡ σιγὴ φέρει Ai. 286; αἰσχύνην φέρει Eur. Hec. 1241; σωτηρίαν Troad. 748; χάρμα Heracl. 637; u. in Prosa: τῇ ψυχῇ φέρει ὄλεϑρον Plat. Phaed. 88 b; αἰσχύνην Conv. 184 e; κέρδος καὶ ῥᾳστώνην Legg. IV, 721 d; Folgde; auch πληγὴν ἐπὶ πληγῇ φέροντες, Pol. 2, 33, 6. – So auch von der Erde und von fruchttragenden Bäumen und Gewächsen, hervorbringen, tragen; φέρει ἄρουρα φάρμακα Od. 4, 229; ἄμπελοι, οἵτε φέρουσιν οἶνον 9, 110, vgl. 131; Hes. O. 121. 565; ἄνϑος Pind. N. 11, 41; εἰ γῆ κακὴ εὖ στάχυν φέρει Eur. Hec. 593; ἡ γῆ καρπὸν φέρει Her. 6, 139; ὅσα γῆ φέρει Plat. Critia. 118 e; ὅσα γεωργία δίδωσι καὶ φέρει Legg. V, 743 d; auch ὅτι φρονιμωτάτους ἄνδρας οἴσοι, Tim. 24 c. – Aehnlich von Menschen u. Thieren, μήτηρ κοῦρον φέρει γαστέρι, Il. 6, 58. Anders sagt Aesch. τέκνων ἤνεγχ' ὑπὸ ζωνὴν βάρος Ch. 186. – Absol., tragen, Frucht bringen, fruchtbar sein, ἡ γῆ φέρει Her. 5, 82; αἱ ἄμπελοι φέρουσιν, wie auch wir »die Weinstöcke tragen«, Xen. Oec. 20, 4. – Dah. eintragen, einbringen, Vortheil bringen; ἀγὼν ὁ τὸ πᾶν φέρων, der Alles leistende oder entscheidende Kampf, Her. 8, 100; τὸ πᾶν ἡμῖν τοῦ πολέμου φέρουσιν αἱ νῆες, die Schiffe bringen uns den Hauptvortheil für den Krieg, 8, 62; εἰ τὸ σωϑῆναί γε τὸ ψεῦδος φέρει Soph. Phil. 109. – Μῠϑον od. ἀγγελίην φέρειν τινί, Einem eine Rede, Nachricht, Botschaft überbringen, melden, Il. 10, 288. 15, 175. 202; ἀγγελίην πατρός, vom Vater, Od. 1, 408; λόγον Pind. P. 8, 38; μῠϑον Soph. O. C. 359, u. öfter, wie Eur.; anch bestimmter, τοιούςδε λόγους εἰς ὦτα φέρει πᾶσιν Ὀδυσσεύς Soph. Ai. 149; ὡς λόγων ἐπιστολὰς φέρῃς Trach. 493; ἐπιστολάς τινι Ant. 768, wie Xen. Agesil. 8, 3; auch ohne weitern Zusatz für ἀγγέλλω, melden, ἤκω σαφῆ τἀκεῖϑεν ἐκ στρατοῠ φέρων Aesch. Spt. 40, vgl. Ag. 998. 1388; ἀνάριϑμα γὰρ φέρω πήματα Soph. O. R. 168; τοὺς ἐνεγκόντας τὰς ὑποσχέσεις, die sie euch überbrachten, Dem. 6, 28; auch φέρειν τινὶ τοὺς ἀπολογισμούς, die Gründe auseinandersetzen, Pol. 1, 32, 4; τὰ παραδείγματα 17, 13, 7. – Etwas Schuldiges darbringen, eine Schuld abtragen, bezahlen, entrichten; ἄποινα Il. 1, 13. 24, u. öfter; bes. φόρον φέρειν, Abgaben, Tribut entrichten: προςτάττοντες ἀναλώματα φέρειν παρ' ἑαυτοὺς οἷον φόρους Plat. Polit. 298 a; μισϑὸν φέρειν, Sold, Lohn bezahlen, Xen. Cyr. 1, 6,12; Thuc. 3, 17. 6, 24; φόρον 4, 57; τιμὴν φέρειν, eine Strafe zahlen, abbüßen. – Ψῆφον φέρειν, sein Stimmsteinchen, seine Stimme abgeben, Aesch. Eum. 644. 650; ψῆφος καϑ' ἡμῶν οἴσεται Eur. Or. 440; τὴν ψῆφον κρύβδην, φανερὰν φέρειν Plat. Legg. VI, 766 b 767 d; bes. bei der Wahl zu einem Staatsamte seine Stimme geben, dah. zu einem Staatsamte vorschlagen, erwählen, ernennen, τινά, ἡ φυλὴ ἤνεγκέ τινα χορηγόν, u. nachher ὁ ἐνεχϑείς, der Vorgeschlagene, Dem. Lpt. 130, wie οἴσουσί με, ἂν χορηγὸν ἢ γυμνασίαρχον ἢ ἑστιάτορα, ἢ ἐάν τι τῶν ἄλλων φέρωσιν, 39, 7; vgl. τὴν δὲ πόλιν ὡςαύτως ἐκ τούτων φέρειν πάλιν, ὃν ἂν ἕκαστος βούληται Plat. Legg. VI, 753 d, u. öfter, wie Folgde. – b) davon-, wegtragen, wegschaffen; oft bei Hom.; ἔκ τινος, Il. 14, 429. 17, 718 u. sonst; ἔπος φέροιεν ἀναρπάξασαι ἄελλαι, die Winde mögen das Wort aufraffend von hinnen tragen, Od. 8, 409, vgl. 565. – Bes. als Beute, Raub davontragen, wegreißen, wegraffen, οὓς μὴ Κῆρες ἔβαν ϑανάτοιο φέρουσαι Il. 2, 302, vgl. 13, 199; φέρει δέ τε κρατὶ ἑκάστῳ φῶτα Od. 12, 99, vgl. 14, 207; τοὺς δ' οὐκ ἐϑέλοντας ἄελλαι πόντον ἐπ' ἰχϑυόεντα φίλων ἀπάνευϑε φέρουσιν Il. 19, 378; dah. ἄγειν καὶ φέρειν, alles Besitzthum wegtragen u. wegführen, von vollständiger Plünderung, wo. φέρειν auf das Leblose, ἄγειν auf Menschen u. Vieh geht, Her. 1, 189; auch ἄγειν καὶ φέρειν τινά, Einen völlig ansplündern, 1, 88. 166. 3, 39. 6, 42. 90. 9, 31; φέρειν καὶ ἄγειν τὰ τῶν πολεμίων, u. vgl. öfter, Xen. Cyr. 3, 2,12; φέρειν καὶ ἄγειν τὴν Βιϑυνί δα Hell. 3, 2,2; ἡμᾶς Dem. 24, 128; φέρειν τινά, ohne ἄγειν, berauben, Thuc. 1, 6; ἄγομαι, φέρομαι ὑπὸ χρήστων Ar. Nub. 241. – Doch bedeutet φέρειν καὶ ἄγειν auch herbeitragen und -führen, in diesem Falle nie umgestellt ἄγειν καὶ φέρειν, welche Stellung in der ersten Bedeutung die gewöhnliche ist, χρυσοῦ πλῆϑος Plat. Phaedr. 279 c (vgl. ἄγω). – Auch durch Mühe u. Anstrengung erlangen, erwerben, als Siegespreis davontragen, οὐδ' ἂν ἄτερ ὅρκου οἴσῃ ἄεϑλον Il. 23, 441; ἤ κε φέρῃσι μέγα κράτος ἤ κε φεροίμην 18, 308; so ἔναρα, τεύχεα, 6, 480. 17, 70; holen, 18, 191 Od. 2, 329. – Empfangen, was ein Anderer Einem schuldig ist, was man zu fordern hat; so μισϑὸν φέρειν, Sold, Lohn empfangen, Xen. Oec. 1, 6; vgl. Mein. Men. p. 126 Reisig enarr. Soph. O. C. 6; ἄξιος γὰρ φέρειν ἦν τῆςδε καὶ μείζω χάριν O. R. 764; κέρδος Ant. 460; πᾶσαν εὔκλειαν Ai. 431; auch in Prosa, τὰ ἀριστεῖα, νικητήρια φέρειν, Plat. Rep. V, 468 c Legg. II, 657 e. – Im med. für sich davontragen, von Allem, was Einer für sich, zu seinem Gebrauch oder Nutzen holt, sich zueignet, bes. in sein Haus trägt; τοῦ κεν δὴ πάμπρωτα παρ' ἀγλαὰ δῶρα φέροιο Il. 4, 97. 23, 275; δεῦτε, φίλοι, ἤϊα φερώμεϑα Od. 2, 410; οἰσομένη ποδάνιπτρα 19, 504, u. sonst. Daher sich erwerben, erringen, ἰχϑῦς δ' ἃς πείροντες ἀτερπέα δαῖτα φέροντο Od. 10, 124, sie trugen für sich zum Mahle davon; κράτος φέρεσϑαι, den Sieg davontragen, Il. 13, 486. 14, 308; κῦδος φέρεσϑαι 22, 217; ἔναρα 22, 245; ὅσσα μοι ἠνείκαντο ἀέϑλια μώνυχες ἵπποι 9, 127, vgl. 23, 413. 441. 809; eben so τὰ πρῶτα φέρεσϑαι, sc. ἄεϑλα, den ersten Preis für sich davontragen, 23, 538. 663. 667. 858; dah. τὰ πρῶτα, τὰ δεύτερα φέρεσϑαι = den ersten, den zweiten Rang behaupten, Her. 8, 104; seltener τὰ πρῶτα φέρειν, Jac. A. P. 431. 906; vgl. τὰ ἄκρα φέρεσϑαι Crinag. 41 (V, 108); ὅπη μέλλει τις οἴσεσϑαι δάκρυ πρὸς τῶν κλυόντων Aesch. Prom. 641; εὐσέβειαν ἐκ πατρὸς κάτω ϑανόντος οἴσει Soph. El. 957, u. öfter; ἄξιον μισϑὸν φέρεσϑαι Eur. Rhes. 162; κέρδεα παρά τινος οἴσεσϑαι Her. 6, 100; u. übh. παρά τινος, von Einem Etwas heimtragen, erlangen, 5, 47, wie τὰ ἆϑλα παρὰ τῶν ἀνϑρώπων Plat.Rep. X, 613 c; ταῦτα ἐπὶ σμικρόν τι ἐφέροντο τοῦ πολέμου, dieses empfingen sie als ein kleines Förderungsmittel zum Kriege, Her. 4, 129; ἆϑλον φέρονται Plat. Phaedr. 256 d; τῶν εὐεργεσιῶν τιμὰς φέρονται Phaed. 113 d; ὀνείδη φερέσϑωσαν ἐν πάσῃ τῇ πόλει Legg. VI, 762 a; πλέον φέρεσϑαι, mehr, einen größern Theil für sich davontragen, mehr bekommen, d. i. im Vortheil sein vor Einem, τινός, Her. 7, 211; so πλέον φέρεσϑαι τῶν ἄλλων Andoc. 4, 4, wie Eur. ὅταν τις ἐσϑλὸς μηδὲν φέρηται τῶν κακιόνων πλέον, Hec. 308; – φέρεσϑαι, mit sich nehmen, im Gegensatz von καταλείπειν Xen. Cyr. 3, 1,32. – c) in der ausführlichen epischen Darstellung wird der inf. φέρειν, φέρεσϑαι zu δοῦναι oft für uns pleonastisch hinzugefügt: τεύχεα καλὰ δότω πόλεμόνδε φέρεσϑαι Il. 11, 798; αὖτις ἀνερχομένῳ δόμεναι οἶκόνδε φέρεσϑαι Od. 1, 317, vgl. 16, 165. 17, 131. 23, 513 Od. 15, 83. 21, 349. – Eben so steht das Particip φέρων bei andern Verbis zur umständlichern Beschreibung der Handlung, was wir theils durch ein eignes Verbum wiedergeben, ἔγχος ἔστησε φέρων, er brachte den Speer und stellte ihn hin, wo das Particip die dem ἔστησε vorangehende Thätigkeit anschaulich ausdrückt, so oft bei Hom. σῖτον παρέϑηκε φέρουσα, sie brachte Speise und setzte sie vor, δὸς τῷ ξείνῳ τοῦτο φέρων, trage es dem Fremden hin und gieb es ihm, theils durch die Präposition mit ausdrücken, ἦλϑον τὰ ὅπλα φέροντες, sie kamen mit ihren Waffen, od. auch durch ein Adverbium übersetzen, wie bei den Zeitwörtern gehen, kommen u. vgl. φερόμενος, = mit Leichtigkeit, Hast, auch die Unbesonnenheit der Handlung oder ihr Freiwilliges u. Absichtliches bezeichnet, s. Hemsth. Luc. D. Mort. 6, 3 Jac. Ach. Tat. p. 431; vgl. ἢ εἰς τὴν ψυχὴν φέρων ἐνϑῶ τὸν λόγον Plat. Rep. I, 345 b u. das Folgde. – 2) tragen, mit dem Nebenbegriffe einer Bewegung, durch eine Kraftanstrengung von der Stelle bringen, fortbringen; so bei Hom. von Allem, was Ursache einer Bewegung ist; von den Füßen, die Einen, wie auch wir uns ausdrücken, wohin tragen, πόδες φέρον, Il. 6, 514 und öfter, wie auch von den Sohlen, welche die Götter über das Land und das Meer hintragen, πέδιλα, τά μιν φέρον ἠμὲν ἐφ' ὑγρήν, ἠδ' ἐπ' ἀπείρονα γαῖαν, Il. 24, 341, u. wiederholt in der Od. – Von den Pferden, die den Wagen fortschaffen, -ziehen, sowohl ἅρμα φέρειν, Il. 5, 232. 11, 533. 16, 602, als auch den, der auf dem Wagen ist, ὃν φέρον ἵπποι 2, 838, ἵππους, οἵσε πόλινδ' οἴσουσι 13, 820; ἡμίονοι φέρον ἐσϑῆτα καὶ αὐτήν Od. 6, 83; von Schiffen, νῦν δ' ἐνϑάδε νῆες ἔνεικαν, Il. 13, 453. 15, 705; auch von Winden, welche das Schiff bewegen, treiben, verschlagen. – Μένος, μένος χειρῶν ἰϑύς τινος φέρειν, seine Kraft gerade darauf lostragen, mit voller Kraft gerade darauf losgehen, Il. 5, 506. 16, 602. – Auch Menschen, Thiere führen, treiben, Hom. u. A.; übh. von jeder Bewegung, die nicht durch die eigne Kraft, oft auch gegen den freien Willen des bewegten Gegenstandes bewirkt wird; auch von Gemüthsbewegungen, fortreißen, μήτι σε ϑυμοπληϑὴς ἄτα φερέτω Aesch. Spt. 669, vgl. Ch. 1019; Soph. vrbdt auch ἄψοφον φέρει βάσιν, Trach. 963; πῶλοι βίᾳ φέρουσιν, sie gehen durch, El. 715. – Bes. im pass. getragen, von der Stelle bewegt werden, vorzugsweise von unfreiwilliger, unwillkürlicher Bewegung; so von den Wellen, Winden fortgetrieben, hingerissen werden, ϑυέλλῃ, ἀνέμοις u. vgl.; oft auch durch Einwirkung einer gewaltsam mit sich fortreißenden Kraft von außen, hinstürzen, eilen, in Schuß gerathen, wie das lat. ferri, so daß gew. der Nebenbegriff reißender Schnelligkeit darin liegt, πᾶν δ' ἦμαρ φερόμην, von dem auf die Erde geschleuderten Hephästus, ich stürzte, fiel, Il. 1, 592; ἧκε φέρεσϑαι, er warf od. schleuderte ihn, daß er hinflog, 21, 120; ἰϑὺς φέρεσϑαι, gerade darauf losfahren, -stürzen, 20, 172, vgl. 15, 743; ἧκα πόδας καὶ χεῖρε φέρεσϑαι, ich ließ Hände und Füße fahren, ließ sie sich im Schwunge od. Sprunge bewegen, Od. 12, 442; πόδα προέηκε φέρεσϑαι 19, 468; ἔξω δὲ δρόμου φέρομαι, Aesch. Prom. 885; ποῖ γᾶς φέρομαι τλάμων Soph. O. R. 1309; vgl. οὐκ οἶσϑ' ὅποι γῆς οὐδ' ὅποι γνώμης φέρει El. 910; νῦν δ' ἤδη 'γὼ καὐτὸς ϑεσμῶν ἔξω φέρομαι Ant. 796; πᾶ φέρομαι Eur. Hec. 1075; μύϑοις ἄλλως φερόμεσϑα Hipp. 197; εἰς τὸ λοιδορεῖν φέρῃ Andr. 730; ἐπίσχες ὀργάς, αἷσιν οὐκ ὀρϑῶς φέρῃ Mel. 1658, u. öfter; u. in Prosa: βίᾳ φέρεται Plat. Phaedr. 254 b; οἷον ἐν χειμῶνι κονιορτοῦ καὶ ζάλης ὑπὸ πνεύματος φερομένου Rep. VI, 496 d; πάλιν εἰς τὸν αὐτὸν φερόμεϑα λόγον Phil. 13 e, vgl. Theaet. 144 a Parm. 138 c, u. sonst; φερόμενοι ἐν ϑαλάττῃ Luc. Nigr. 7. – Auch von jedem Körper, der sich durch eignen Antrieb oder ihm einwohnende Kraft fortbewegt, eilen, rennen, stürzen, fahren, schweben u. vgl.; ρεῖν καὶ φέρεσϑαι Plat. Crat. 411 c; κατὰ τῶν πετρῶν φερόμενοι, sich herabstürzend, Xen. An. 4, 7,14; ὁμόσε τινὶ φέρεσϑαι, Einem entgegenlaufen, ihn anfallen, Xen. u. A.; εἰς τὴν ἑαυτοῦ φύσιν φέρεσϑαι, in seine eigne Natur zurückfallen, Aeschin.; φέρεσϑαι μετὰ τοῦ πλήϑους Isocr. 3, 16; Sp., φέρεσϑαι ἐπὶ τὰ σώματα Plut. Them. 8; ποταμὸς φερόμενος ἐξ ὑπερδεξίων τόπων Pol. 4, 70, 7. – So wird bes. das partic. zu andern Verbis der Bewegung gesetzt, um die Heftigkeit, Schnelligkeit der Bewegung auszudrücken, φερόμενοι ἐςέπεσον ἐς τοὺς Πέρσας Her. 9, 62, vgl. 8, 91; selten so auch partic. act., φέρουσα ἐνέβαλε νηῒ φιλίῃ, mit Gewalt warf er sich auf ein befreundetes Schiff, 8, 87; häufiger bei Sp., vgl. Wessel. D. Sic. 20, 16 u. Hemsterh. Luc. D. D. 6. – Uebertr., εὖ oder κακῶς φέρεσϑαι von Unternehmungen, gut oder schlimm von Statten gehen, gerathen, gelingen od. mißlingen, τὰ πράγματα κακῶς φέρεται Xen. Hell. 3, 4,25; εὖ φέρεται ἡ γεωργία Oec. 5, 17; vgl. Soph. Ai. 1053. Allgemeiner, ὀλιγώρως ἔχειν καὶ ἐᾶν ταῦτα φέρεσϑαι, Etwas vernachlässigen, gehen lassen, wie es will, Dem. 8, 67; seltener von Personen, καλῶς φερόμενος ἀνήρ Thuc. 2, 60, vgl. 5, 15. 16; so auch πατρὸς κατ' εὐχὰς δυςπότμους φορούμενοι, es geht ihnen nach des Vaters unheilvollen Verwünschungen, sie befinden sich (im Unglück), wie es der Vater ihnen angewünscht hat, Aesch. Spt. 821. – Daran reiht sich – 3) die Bdtg zu einem Ziele füh ren, vom Wege gesagt, ἁπλοῦς οἶμος εἰς Ἅιδου φέρει Aesch. frg. 217; ἡ ὁδὸς φέρει εἰς od. ἐπί τι, der Weg führt, bringt wohin, Her. 2, 122. 138. 7, 31; τὴν ἐς Θήβας φέρουσαν ὁδόν Thuc. 3, 24; Plat. ταύτῃ ἰτέον, ὡς ἴχνη τῶν λόγων φέρει Rep. II, 365 d; ἐξ ἧς φέρετον τὼ ὁδώ, ἡ μὲν εἰς μακάρων νήσους, ἡ δ' εἰς Τάρταρον Gorg. 524 a; ἴχνη τῆς ὑποψίας φέρει εἴς τινα, die Spuren des Verdachtes führen auf eine gewisse Person, Antiph. 2 γ 10; ἡ ϑύρα ἡ εἰς τὸν κῆπον φέρουσα, die in den Garten führende Thür, Dem. 47, 53, wie τῶν ἐς τὴν πόλιν φερουσῶν πυλῶν Xen. Hell. 7, 2,7; Pol. 8, 36, 4; u. Sp., ἡ ἀγυιὰ φέρει ἐπὶ τὰς πύλας Plut. Thes. 27; auch leiten, lenken, τὴν πόλιν Lucull. 6. – Dah. intransit., sich in einer Richtung, auf ein Ziel hinerstrecken, φέρειν ἐπί, ἐς, πρὸς ϑάλασσαν, sich gegen das Meer hin erstrecken, gegen das Meer zu gelegen sein, Her. 4, 99. 100; χωρία πρὸς νότον φέροντα, gegen den Notus gelegen, 7, 201; u. übertr., τῆς ἐπὶ τὸ πλῆϑος φερούσης παιδείας Plat. Legg. II, 670 e. – Uebertr. = zu einem Zwecke führen, wozu gereichen, dienen, ἐς αἰσχύνην φέρει, es führt zur Schande, gereicht dazu, Her. 1, 10. 3, 133; τὰ εἰς ἄκεσιν φέροντα 4, 90; φέρει σοι ἐπ' ἀμφότερα ταῠτα ποιεῖν, dies zu thun gereicht dir zu Beidem, Her. 3, 134; τὰ μὲν καλὰ ἐπιτηδεύματα εἰς ἀρετῆς κτῆσιν φέρει Plat. Rep. IV, 444 e; ὅτι πρὸς τοῠτο φέρει μάϑημα Legg. VIII, 831 c; πόνοι φέροντες εἰς ὠφέλειαν Alc. II, 142 b; πάντα τὰ πρὸς εὐδαιμονίαν φέροντα Menex. 247 e, wie τὰ πρὸς τὸ ὑγιαίνειν φέροντα, das zur Gesundheit Führende, sie Bewirkende, Xen. Mem. 4, 2,31; Sp., ἐς τιμὴν αὐτῷ φέρει, es gereicht ihm zur Ehre, Hdn.; ταῠτα ἔφερεν αὐτῷ, das war ihm zuträglich, bekam ihm, als eine gewöhnliche Redeweise angeführt M. Anton. 5, 8. – Abzielen auf Etwas, sich worauf beziehen, auf Etwas gehen, bes. von Orakeln und andern Vorzeichen, εἰς τί ὑμῖν ταῠτα φαίνεται φέρειν; worauf scheint euch das zu gehen, Her. 1, 120, ἐς ἀρηΐους ἀγῶνας φέρον τὸ μαντήϊον 9, 33, τὸ χρηστήριον ἐς τοὺς Αργείους φέρον, auf sie gehend, 6, 19; ἡ τοῠ δήμου φέρει γνώμη, ὡς –, die Meinung des Volkes geht dahin, daß –, 4, 11; τῶν ἡ γνώμη φέρει συμβάλλειν, ihre Meinung geht dahin, die Schlacht zu liefern, 5, 118. 6, 110; τῶν πλειόνων ἐπὶ τὸ αὐτὸ αἱ γνῶμαι ἔφερον, die Meinungen der Meisten liefen auf dasselbe hinaus, Thuc. 1, 79; so auch τοῦ στρατηγοῠ ταύτῃ ὁ νόος ἔφερε, des Feldherrn Meinung ging dahin, Her. 9, 120; πλέον ἔφερέ οἱ ἡ γνώμη, mit folgendem inf., ihm ging die Meinung mehr dahin, 8, 100, vgl. 3, 77; δήλου μόνον, ἐφ' ὅ τι φέροις τοὔνομα, ὅ τι ἂν λέγῃς, worauf du ihn beziehst, Plat. Charm. 163 d; ἐφ' ὅ τι δή ποτε δεῖ φέρειν Soph. 250 d. – Uebertragen, z. B. τὰ πράγματα ἐπί τινι Pol. 2, 85, 6; φέρειν τὴν αἰτίαν ἐπί τινα, auf Einen die Schuld schieben, 35, 5,2; φέρειν τὴν ὀργὴν ἐπὶ τοὺς Αἰτωλούς, den Zorn gegen die Aetoler richten, 22, 14, 6. – 4) tragen, ertragen, erdulden, einen Schmerz, ein Unglück u. vgl.; λυγρά Od. 18, 135; vgl. Hes. O. 217; ἄτην Her. 1, 32; ἐσϑίουσι πλείω ἢ δύνανται φέρειν, als sie vertragen können, Xen. Cyr. 8, 2,21; bes. mit einem adv., βαρέως, χαλεπῶς, δεινῶς, πικρῶς φέρειν, eine Sache schwer, mit Ungeduld, Unmuth oder Unwillen ertragen, übel aufnehmen, Her. 3, 155. 5, 19; u. im Ggstz κούφως, φαύλως, ἁπλῶς, πρᾴως, ῥᾳδίως, προϑύμως φέρειν τι, leicht, mit Geduld, mit Gleichmuth ertragen, leicht aufnehmen, 1, 35. 9, 18. 40; πήματα, ἄϑλους, Pind. P. 3, 82 Aesch. Prom. 754; φέρειν γῆρας εὔϑυμον Pind. Ol. 5, 22; φέρειν ἐλαφρῶς ζυγόν P. 2, 93; φέρειν γὰρ χρὴ τὸ δούλιον ζυγόν Aesch. Ag. 1199; χαλινὸν δ' οὐκ ἐπίσταται φέρειν 1036; ὅμως δ' ἀνάγκη πημονὰς φέρειν βροτοῖς Pers. 285; μὴ βαρυστόνως φέρειν Eum. 761; τὰς μὲν ἐκ ϑεῶν τύχας δοϑείσας ἔστ' ἀναγκαῖον φέρειν Soph. Phil. 1301; ῥᾷστα τὸν βίον φέρει O. R. 983, u. öfter; φέρω σιγῇ κακά Eur. Hec. 738; φέρεις ὑπέρφευ τὰς τύχας Herc. fur. 1321; Or. 1024; οἴκτῳ Andr. 144, u. öfter; und in Prosa: καλῶς φέρειν τὴν συμφοράν Isocr. 4, 148; βαρέως φέρειν τὸ φρόνημα Xen. Hell. 7, 1,44, wie Ar. Th. 385 Eccl. 174; ῥᾳδίως, χαλεπῶς Plat. Phaed. 63 a Tim. 91 c; πειρῶ ὡς ῥᾷστα φέρειν τἀναγκαῖα Phaed. 116 c; τὰ παρόντα φέρειν ἀδυνατοῦντες Critia. 121 b; ἀνδρείως τὰς συμφοράς Menex. 247 d; μὴ δυνατοὶ φέρειν τὴν ὑμετέραν ἀρχήν Thuc. 3, 39; ὀργῇ φέροντες τὸν πόλεμον 1, 31; τὰ ἄλλα ϑυμῷ ἔφερον 5, 80, u. öfter; φέρειν ὅ τι ἂν ὁ ϑεὸς διδῷ γενναίως Dem. 18, 97. – Aber auch βαρέως, κούφως φέρειν ἐπί τινι, über Etwas zufrieden od. unzufrieden sein, dabei unwillig sein od. gleichmüthig bleiben, Xen. Hell. 7, 4,21. 3, 4,8, wie Dem. πρᾴως ἐπὶ τοῖς γιγνομένοις φέρειν 58, 55; vgl. Wessel. D. Sic. 3, 69; selten mit dem bloßen dat., τοῖς παροῠσι Xen. An. 1, 3,3, τῷ πολέμῳ Hell. 5, 1,29; bei Sp. auch διά τι. – 5) bes. ist noch zu merken die Bdtg im Munde tragen, führen, vielfach besprechen, gew. mit dem Nebenbegriffe des Lobens, Rühmens, πολὺν τὸν Φίλιππον ἐν ταῖς διαβολαῖς φέρων, ihn sehr rühmend, Aesch. 3, 223; bes. im pass., εὖ, καλῶς, πολὺ φέρεσϑαι, gelobt werden, Lob und Beifall verdienen, Xen. Hell. 2, 1,6; auch μέγα τοι φέρεται πὰρ σέϑεν, Pind. P. 1, 87; u. κακῶς, πονηρῶς, χαλεπῶς φέρεσϑαι, getadelt, gehaßt werden, Xen. Hell. 1, 5,17; ἣν φιλοσοφίαν ἀτίμως φῂς ὑπὸ τῶν λοιπῶν ἀνϑρώπων φέρεσϑαι Plat. Ep. VII, 328 e. – Absolut φέρεται, wie das lat. fertur, die Sage, die Nachricht wird herumgetragen, man sagt, es heißt, τοιόνδε φέρεται πρῆγμα γίγνεσϑαι Her. 8, 104; τὰ φερόμενα = τὰ λεγόμενα, Sp. – 6) der imperat. φέρε hat bei Hom. nur seine ursprüngliche Bedeutung, trage, bringe her. Er wird aber dann wie ἄγε als ein adv. gebraucht, in Fragen und Aufforderungen, laß sehen, wohlan, τοῖσι φέρε δῶ, laß sehen, wem ich sie gebe, d. i. nun, wem soll ich sie geben? Ar. Pax 934; φέρ' ἴδω Ach. 4 u. öfter; φέρε ἀκούσω Her. 1, 11; u. bei einem andern imperat., φέρε εἰπὲ δή μοι Soph. Ant. 530, u. öfter; der sing. φέρε steht sogar bei einem Verbum im plur., so daß es reine Interjection geworden zu sein scheint, Valck. Callim. p. 279. – Auch φέρε δή, Her. 2, 14 Ar. Pax 357. 924; φέρε δὴ νῠν Th. 788; φέρε δὴ σκεψώμεϑα Plat. Prot. 330 b; φέρε δὴ ἴδωμεν Gorg. 455 a u. öfter; – φέρε γάρ, denn sieh, laß zum Beispiel einmal sehen, fängt einen Satz an, der eine Widerlegung durch ein angeführtes Beispiel enthält; so auch φέρε allein, Ar. Ach. 541, οἷον φέρε, φέρε εἰπεῖν. – Mit folgdm int., gesetzt daß, angenommen, wie fac, finge. – 7) das part. neutr. τὸ φέρον, substantivisch, das Leitende, Führende, das Schicksal (vgl. fors u. fero). τὸ φέρον ἐκ ϑεοῠ Soph. O. C. 1691; τὸ φερόμενον, das Loos, Sp.
-
8 λύμη
λύμη, ἡ, schmähliche Behandlung in Worten und Werken, Beschimpfung, Schmach, Mißhandlung, auch übh. Schaden, Verderben; ταῖςδ' ἀδαμαντοδέτοισι λύμαις Aesch. Prom. 148, wie 425; δόμων ἐπὶ λύμῃ Spt. 861; καὶ χερσὶ καὶ λύμαισι Soph. El. 1187; λύμας ἀντίποιν' ἐμᾶς Eur. Hec. 1074, vgl. Heracl. 471; λύμαις ἐχϑίσταις φϑείρειν τι, Ar. Av. 1068; ἐπὶ λύμῃ, um Einem zu beschimpfen, Her. 2, 121, 4, wie σἄνδρα οὕτο αἰσχρῶς λύμῃ διακείμενον, von einem Menschen, dem Nasen u. Ohren abgeschnitten sind, 2, 162; vgl. auch λυμαίνομαι; – ὧν διαφϑειρομένων οὐκ ἂν γίγνοιτο μεγάλη λύμη τῇ πόλει, es dürfte der Stadt kein großer Nachtheil daraus erwachsen, Plat. Legg. XI, 919 c; αἱ κύνες τὰ ϑηρία ἀπερύκουσιν ἀπὸ λύμης καρπῶν καὶ προβάτων Xen. Oec. 5, 6; Sp., wie Pol. 6, 10, 3. – Auch = λῦμα, Besudelung, Unreinigkeit, ποταμὸς πάσας ὑποδεχόμενος τὰς ἀνϑρωπείας λύμδς Pol. 5, 59, 11
-
9 αντεχω
и ἀνίσχω1) тж. med. держать против (чего-л.) или перед (чем-л.)οὐκ ἀ. τὰ φῶτα αὑτῷ Plut. — находиться в темноте;
χεῖρα κρατὸς ἀ. Soph. — заслонять лицо рукой;ὄμμασι αἴγλαν ἀ. Soph. — защищать глаза от света;ἀντίσχεσθαι τραπέζας ἰῶν Hom. — защищаться столами от стрел;ἀ. τῇ πόλει πρὸς τὸν πόλεμον Plut. — не подпускать противника к городу2) реже med. сопротивляться, оказывать или выдерживать сопротивление(τινι Her., Thuc., Xen., Plat., Plut., Luc. или πρός τινα и πρός τι Thuc., Plut., реже τι Thuc., Anth.)
χρόνον ἐπὴ πλεῖστον ἀντέσχε πολιορκευμένη Σόλοι Her. — дольше всех выдерживал осаду (город) Солы;οἱ ἀντεχόμενοι τῶν φυλάκων Diod. — оказавшая сопротивление часть стражи;ἀ. τῷ ψύχει Plut. — (хорошо) переносить холод;ἀ. τινὴ πρός τι Plut. — устоять с помощью чего-л. перед чем-л.;ἀ. μέ ὑπακοῦσαι Plut. — отказываться подчиниться, отказать3) быть достаточным, хватать(ἀντέχει ὅ σῖτος Thuc.)
ὅ ποταμὸς οὐκ ἀντέσχε τὸ ὕδωρ παρέχων τῷ στρατῷ Her. — воды в реке не хватало для войска;ἐς ὅσον ἥ ἐπιστήμη ἀντέχοι Thuc. — насколько позволяло (военное) искусство4) длиться, продолжаться(ἐπὴ πολύ Thuc.; βραχὺν χρόνον Dem.)
ἔστ΄ ἂν αἰὼν οὑμὸς ἀντέχῃ Eur. — пока я буду жив5) med. держаться, придерживаться, перен. упорствовать(τινος Her., Xen., Plat., περί τινος Xen. и τινι Diod.)
ἀ. τῆς χειρός τινος Her. — хвататься за чью-л. руку;ἀ. τοῦ πολέμου Her. — упорно продолжать войну;ἀ. τῆς ἀρετῆς Her. — неуклонно следовать по пути добродетели;τῆς θαλάσσης ἀ. Thuc., Polyb.; — заниматься мореплаванием;τῆς σωτηρίας ἀ. Lys. — стремиться к спасению;ἀ. τινός τινος Arph. — упорно оспаривать что-л. у кого-л.;ταῖς ἐλπίσιν ἀ. Diod. — сохранять надежды;ἀνθεκτέον τινός Arst. — необходимо придерживаться чего-л.6) med. опираться(ἵστω τε καὴ ἀντέχου Soph.)
-
10 βαλλω
(fut. βᾰλῶ - ион. βαλέω, редко βαλλήσω; aor. 2 ἔβᾰλον, pf. βέβληκα; pass.: fut. βληθήσομαι и βεβλήσομαι, aor. ἐβλήθην, pf. βέβλημαι) реже med.1) бросать, кидать, метать(τι εἰς ἅλα, ἐν πυρί, ποτὴ πέτρας, προτὴ γαίῃ Hom.; σπόρον ἐν νειοῖσιν Theocr.)
2) метать копья(ἐκ χειρός Xen.; β. καὴ τοξεύειν Dem.)
3) ронятьβ. δάκρυ Hom. — проливать слезы;
β., тж. β. τοὸς ὀδόντας Arst. — терять зубы4) надевать, приставлять, приделывать(κύκλα ἀμφὴ ὀχέεσσι Hom.)
ἐν πύλαισιν ἀκοὰν β. Eur. — приложить ухо к двери5) надевать, накидывать(αἰγίδα ἀμφ΄ ὤμοις, ῥάκος ἀμφί τινι, med. ἀμφὴ ὤμοισιν ξίφος Hom.; κρήδεμνον πλοκάμοις Anth.)
6) закидывать, забрасывать(τὸ δίκτυον εἰς τέν θάλασσαν NT.; ἀμφί τινι χεῖρας и πήχεε Hom.)
ἐπὴ γᾶν Φρυγῶν ποδὸς ἴχνος βαλεῖν Eur. — ступить на фригийскую землю7) валить, опрокидывать(τινὰ ἐν δαπέδῳ и ἐν κονίῃσι Hom.)
ἐς γόνυ τέν πόλιν β. Her. — поставить на колени, т.е. сокрушить государство8) низвергать, разрушать(οἶκον Aesch.)
9) извергать, изгонять(τινὰ γῆς ἔξω Soph.)
ἄθαπτόν τινα βαλεῖν Soph. — лишить кого-л. погребения10) ввергать, повергать(τινὰ ἐς κακόν Hom.; τινὰ εἰς δεῖμα Her. и εἰς φόβον Eur.)
βαλεῖν τινα εἰς ἔχθραν Aesch. — навлечь на кого-л. ненависть;ἐν αἰτίᾳ βαλεῖν τινα Soph. — возвести на кого-л. обвинение;τέν χώραν κινδύνῳ βαλεῖν Aesch. — подвергнуть страну опасности11) поворачивать, направлять(νῆας ἐς πόντον Hom.; ὄμματα ἑτέρωσε Hom. и πρὸς γῆν Eur.; πρὸσωπον εἰς γῆν Eur.)
12) опускать, склонять(ἑτέρωσε κάρη Hom.)
13) гнать, погонять(ἵππους πρόσθε Hom.; κάτωθε τὰ μοσχία Theocr.)
14) ударять, поражать(τινὰ δουρί Hom.; τινὰ κακοῖς Eur.)
βαλεῖν τινά τι, κατά, πρός и ὑπό τι, реже β. τινος κατά τι Hom. — ударить (ранить) кого-л. во что-л.;ἕλκος τό μιν βάλε ἰῷ Hom. — рана, которую он нанес ему стрелой:β. ψόγῳ τινά Eur. — оскорблять кого-л.;β. ἐπὴ σκοπόν Xen., τοῦ σκοποῦ Plat. и ἐπὴ σκοποῦ (v. l. ἐπίσκοπα) Luc. — попадать в цель;ἄχεϊ μεγάλῳ βεβολημένος ἦτορ Hom. — глубоко огорченный в душе;βάλλει με φθόγγος δι΄ ὤτων Soph. — до ушей моих доносится шум15) (sc. ὕμνῳ) воспевать, славить(τινά Pind.)
16) вгонять, вонзать(ἰὸν ἐνὴ στήθεσσί τινι Hom.)
17) наводить, нагонять, насылать(ὕπνον ἐπὴ βλεφάροις Hom.)
18) внушать, вселять(τί τινι ἐν θυμῷ Hom., θυμῷ Aesch. и εἰς θυμόν Soph., Plut., ἐν στήθεσσι Hom. и ἐν καρδίᾳ Pind.; λύπην τινί Soph.)
19) грузить, нагружать(μῆλα ἐν νηΐ Hom.)
20) med. погружаться21) (sc. ἑαυτόν) бросаться, устремляться, падатьἵπποι περὴ τέρμα βαλοῦσαι Hom. — кобылицы, обогнувшие столб;βάλλ΄ ἐς κόρακας! Arph. — убирайся прочь!, проваливай!;βάλλ΄ ἐς μακαρίαν! Plat. — что ты, бог с тобой!;εἰς ὕπνον βαλεῖν Eur. — заснуть22) ( о жидкости) обрызгивать, окроплять(τινά Hom., Eur.)
23) осыпать, обдавать24) наливать, вливать25) тж. med. озарять, освещать(ἀκτῖσιν Hom.; γαῖαν Eur.; σελήνη βαλλομένη διὰ θυρίδων Anth.)
26) med. насыпать, возводить(χαράκωμα πρὸς τῇ πόλει Dem.; χάρακα Polyb., Plut.)
— закладывать (κρηπῖδα Pind.; τὰς οἰκοδομίας Plat., ἀρχέν τῶν πραγμάτων Luc.)27) med. обдумывать, замышлять(τι ἐπὴ θυμῷ и μετὰ φρεσί Hom.; ἐνὴ φρεσί Hom., Hes. или ἐπ΄ ἑωυτοῦ Her.)
ἐς θυμὸν ἐβάλετο Her. — он решил28) med. зачать -
11 ο
I.ὁI(ὅ), ἡ (ἥ) - τό (gen. m и n τοῦ - эп. τοῖο, дор. τῶ, τῆς - дор. τᾶς; pl. οἱ (οἵ), αἱ (αἵ), τά pron. demonstr. 3 л., часто со знач. pron. pers., преимущ. у Hom., Trag.) этот, тот, такой, онὁ γὰρ ἦλθε Hom. — ибо он пришел;
ἕως ὅ τῷ πολέμιζε Hom. — пока тот с этим боролся;τῆς πέφυκα μητρός Soph. — я родился от этой матери;οἱ μὲν αὐτῶν ἐτόξευον, οἱ δ΄ ἐσφενδόνων Xen. — одни из них метали стрелы, другие - камни из пращей;ἥ στρατιὰ ἣ μὲν πρὸς τέν πόλιν ἐχώρουν, ἣ δὲ πρὸς σταύρωμα Thuc. — войско отправилось частью к городу, частью же к заграждению;οὐ πάσας χρέ τὰς δόξας τῶν ἀνθρώπων τιμᾶν, ἀλλὰ τὰς μὲν, τὰς δ΄ οὔ οὐδὲ πάντων, ἀλλὰ τῶν μέν, τῶν δ΄ οὔ Plat. — уважать следует не все мнения людей, а лишь одни, другие же - нет, и притом (мнения) одних, но не других;οὔτε τοῖς, οὔτε τοῖς Plat. — ни тем, ни другим;τὰ μέν τι μαχόμενοι, τὰ δὲ καὴ ἀναπαυόμενοι Xen. — то ведя кое-какие бои, то отдыхаяIIἡ - τό, gen. τοῦ, τῆς, τοῦ (грамматический член, со знач. ослабленной указательности, т.е. определенности, групповой или индивидуальной; соотв. франц. le, la, англ. the, нем. der, die, das)(часто in crasi: ὅ ἀνήρ = ἁνήρ - эол. ὤνηρ, τοῦ ἀνδρός = τἀνδρός, οἱ ἄνδρες = ἅνδρες - ион. ὤνδρες, τὸ ἕτερον = θάτερον - ион. τοὔτερον, дор. θώτερον и т.д.)
1) этот, тот (который), данный, упомянутый, известный тебе ( обычно не переводится)(ὅ Εὐφράτης ποταμός, τὸ Αἰγάλεων ὄρος, ἥ Αἴτνη τὸ ὄρος Thuc.; Νέστωρ ὅ γέρων Hom.)
ὅ ἄνθρωπος — вот этот (данный) человек или человек вообще, человеческий род;Φαίδων ὅ Φαίδων ἐστίν Plat. — Федон, он (именно) Федон и есть;τιμῆς τῆς Πριάμου Hom. — с честью (самого) Приама;ἡττηθεὴς τῇ μάχῃ Xen. — будучи разбит в этом сражении2) (придает знач. существительного любой иной части речи или целой группе их)τὸ πρίν Hom. etc. — прежнее время, прошлое;
τὸ μέ ζητοῦντα ἐπιτυχεῖν Xen. — нахождение без поисков;τὸν ἐμέ Plat. — меня лично3) в знач. слово, выражение, изречениеτὸ τοῦ Σόλωνος Her. (лат. illud Solonis) — изречение Солона;
τὸ μηδένα εἶναι ὄλβιον Her. — мнение, будто никто не счастлив4) ( иногда придает оттенок приблизительности) около: , ὧν ἦσαν αἱ εἴκοσιν … Thuc. корабли, из которых около двадцати …5) (с последующим gen. обозначает принадлежность, ту или иную связь - родственную, пространственную и т.д.)Ἡρακλῆς ὅ (sc. υἱός) Διός — Геракл, сын Зевса;
Ἄρτεμις ἥ (sc. θυγάτηρ) Λητοῦς — Артемида, дочь Лето;Κλέαρχος καὴ οἱ ἐκείνου Thuc. — Клеарх и его люди (сторонники, друзья и т.п.);часто перед — существительным с предлогом:τὰ ἐπὴ Θρᾴκης Thuc. — области Фракии;τὰ ἀπὸ τοῦ Ἀλκιβιάδου Thuc. — планы Алкивиада;τὰ ἀπὸ τοῦ καταστρώματος Thuc. — то, что (сражалось) с палубы;οἱ τότε Hom. etc. — тогдашние люди;κατὰ τέν ἐμήν (sc. γνώμην) Plat. — по-моему;οἱ νῦν Plat. etc. — нынешние (люди);τὸ ἐμόν Xen. — что касается меня6) n pl. обозначает:(1) часть, элементτά, ὅσα γῇ κεράννυται Plat. — элементы, примешивающиеся к земле, т.е. входящие в состав земли;
τῶν πέντε τὰς δύο μοίρας Thuc. — две части из пяти, т.е. две пятых(2) в n pl. достояние, состояние, имущество, тж. дела, обстоятельстваτὰ τῶν πολεμίων Xen. — имущество (средства) неприятеля;
τὰ τῆς πόλεως Thuc., Plat. etc. — государственные дела, политические вопросы;τὰ τῶν Ἑλλήνων Thuc. — греческие дела, положение греков, обстоятельства в ГрецииII.ὄinterj. о! Arph.III.ὅIII -
12 παραχωρέω
A- ήσομαι D.23.105
, later :— go aside: rarely in lit. sense, to be displaced, Hp.Loc.Hom.47 : mostly, make way, give place, abs., Ar.Ra. 767, Ec. 633, And.1.26, Pl.Smp. 213b, D.17.1, etc.; τινι for one, X.HG5.4.28, Arr.Epict.4.1.107, etc.b give way, yield, submit, τινι to one, Pl.Prt. 336b ; τινί τινος in respect of.., ib.c. c. acc. cogn., εἴ τις ταῦτα παραχωρήσειε should concede this, Arist. de An. 410b25 : c. acc. et dat.,π. τῷ νομοθετοῦντι τοιάδε Pl.Lg. 959e
.2 π. τινός retire from..,ὑμᾶς ἀξιῶ.. μὴ παραχωρεῖν τῆς τάξεως D.3.36
; ἐκ τῆς πόλεως v.l. in D.H.6.50.3 step aside out of the way for another, as a mark of respect,ὁδοῦ π. τὸν νεώτερον πρεσβυτέρῳ X.Mem.2.3.16
: in full, c. dat. pers. et gen. rei vel loci,ὁ ποταμὸς ἡμῖν παρακεχώρηκε τῆς ὁδοῦ Id.Cyr.7.5.20
;π. σοι τοῦ βήματος Aeschin.3.165
; τοῖς ἐχθροῖς τῆς ἡμετέρας π. Isoc.6.13 ; Φιλίππῳ.. Ἀμφιπόλεως παρακεχωρήκαμεν we have given up Amphipolis to him, D.5.25 ;τῆς ἐλευθερίας π. Φιλίππῳ Id.18.68
;π. τινὶ τῶν αὑτοῦ Id.37.50
; ; τῇ πόλει παραχωρῶ τῆς τιμωρίας I leave the task of punishment to the state, Id.21.28 ; π. τισὶ τῆς πολιτείας, τῆς ἀρχῆς, etc., Aeschin.3.5, Plb.4.5.1, etc.4 concede,π. τινί τι LXX 2 Ma.2.28
;τὰ ὡμολογημένα Arr.Epict.1.7.15
; π. τινὶ θέσθαι τι allow, permit, Pl. Plt. 260e ; εἰ δὲ ἐπελάθετο, νῦν παρασχέσθω· ἐγὼ παραχωρῶ (sc. αὐτῷ παρασχέσθαι) Id.Ap. 34a ; deliver, hand over, σώματα ταλάντου π. LXX 2 Ma.8.11 :—[voice] Pass., to be permitted or conceded, Corn.Rh.p.366 H., Plu. 2.787d.b in Law, give up, surrender a holding, claim. or right, PTeb.5.82(ii B.C.), PGrenf.2.33.3 (ii/i B.C.), etc.; (i B. C.) : c. dat., Arch.Pap.5.390(i A. D.) :—[voice] Pass., PTeb.30.28 (ii B.C.) ; also παρακεχωρημένος τὸν Μενάνδρου κλῆρον having had his holding ceded to me, ib.31.16 (ii B.C.) ; (Egypt, i A.D.).5 ἐνταῦθα π. comes to this, results in this, Plu.2.365c.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > παραχωρέω
-
13 συμβάλλω
συμβάλλω, [tense] fut. - βᾰλῶ: [tense] aor. - έβᾰλον, inf. - βᾰλεῖν: [tense] pf. - βέβληκα: [tense] aor. 1 [voice] Pass. - εβλήθην:—of these tenses Hom. uses only [tense] pres. [voice] Act., [tense] aor. [voice] Act. and [voice] Med., but most commonly [dialect] Ep. intr. [tense] aor. forms συμβλήτην, -βλήμεναι, [voice] Med. σύμβλητο, -βληντο, -βλήμενος, subj. [ per.] 2sg. - βλήεαι prob. cj. for - βλήσεαι in Il.20.335, [ per.] 3sg. [var] contr.A- βληται Od.7.204
:—throw together, dash together, σύν ῥ' ἔβαλον ῥινούς, of men in close combat, Il.4.447, 8.61; , Ar. Pax 1274 (hex.), X.HG4.3.19, etc.; bring together, unite, e.g. of rivers that fall into one another, ; :— [voice] Med.,πολλοὶ ποταμοὶ σ. τὸ σφέτερον ὕδωρ Hdt.4.50
(cf. δάκρυα δάκρυσι ς. E.Or. 336 (lyr., [voice] Act.)); ὁ Ἀκεσίνης τῷ Ἰνδῷ τὸ ὕδωρ ς. Arr.An.6.1.5; σ. τὰ ὦτα πρὸς τὴν γῆν have their ears reaching to.., Arist.HA 606a15:—[voice] Pass., κατὰ τὰς ῥᾶγας συμβεβλημένων [τῶν δακτύλων] Sor. 2.60.4 intr. in [voice] Act., fit (cf.σύμβολον 1.1
), Arist.EE 1239b14; to be suitable,τὰ χεδροπὰ σ. εἰς τὰς νέας Thphr.CP3.20.7
(unless = sow, set).b to be profitable,σ. τῷ πολιτικῷ.. δικαίῳ εἶναι Phld.Rh.2.285
S.;σ. ἀναμένειν ἡμέραν μίαν Gal.16.496
.5 intr., come together, ἔνθα δίστομοι.. σ. ὁδοί where two roads join, S.OC 901, cf. Str.6.3.7; τὰ συμβάλλοντα the watersmeet, IG9(2) p.xi (Delph., iii/ii B.C.); [φλὲψ] σ. τῇ ἀποσχίσει Arist.HA 514a12
; collide,τοὺς τύπους ἀνάγκη συμβάλλειν ἑαυτοῖς Thphr.Sens.52
: Geom., meet, τὸ σημεῖον, καθ' ὃ συμβάλλουσιν the point in which (the straight lines) meet, Archim.Sph.Cyl.1.23, etc.6 βλέφαρα σ. ὕπνῳ close the eyes in sleep, A.Ag.15; σ. ὄμμα, in death, ib. 1294 (but ποῖον ὄμμα συμβαλῶ; how shall I meet her eyes with mine? E.IA 455).7 generally, join, unite, σ. σχοινία twist ropes (cf. συμβολεύς), Ar. Pax 37; soτοπεῖα IG22.1672.311
(iv B.C.);ὠμόλινον σ. πεντάπλουν Hp.Fist.4
;στέφανον Philostr.Her.Prooem.
; [αἱ φλέβες] σ. [τὸ σῶμα] εἰς ἕν Arist.PA 668b24
; fit together,ἁρμούς IG7.4255.23
(Oropus, iv B.C.); σ. καὶ κολλῆσαι ib. 22.1668.73 (iv B.C.);κεραῖαι συμβεβλημέναι PCair.Zen.566.10
(iii B.C.); δεξιὰς σ. ἀλλήλοισι join hands, E.IA58.8 σ. συμβόλαιά τινι or πρός τινα make a contract with a person, esp. lend him money on bond, D. 34.1, Pl.R. 425c, cf. Th.5.77 ([voice] Med.); συμβόλαιον εἰς τἀνδράποδα συμβεβλημένον money lent on the security of the slaves, D.27.27: abs., in same sense, Isoc.21.13; make a contract, Pl.Alc.1.125d, OGI669.21 (Egypt, i A.D.), Cod.Just.1.3.55.4; of a marriage contract, Mitteis Chr.372 vi 22, cf. 8 (ii A.D.); advance, lend,πέρα μεδίμνου κριθῶν Is.10.10
; ἱμάτια, χρυσία, etc., Ar.Ec. 446; ἐπί τισι on certain terms, D.H.6.29;σ. δανεισμῷ Pl.Lg. 921d
; ὁ συμβαλών the lender, creditor, D.56.2, cf. D.H.5.63 (but οἱ συμβ. the borrowers, debtors, Id.4.9):— [voice] Med., with [tense] pf. [voice] Pass., pay a share, contribute, ὁλκάδα οἱ συμβαλέεσθαι give him a merchant-vessel, Hdt.3.135, cf. Lys.32.24, X.Ages. 2.27; σ. χρήματά τινι εἰς τροφὴν τῶν στρατιωτῶν advance it, Id.An. 1.1.9, cf. IG7.2418 (Thebes, iv B.C.);τριήρεις εἰς κίνδυνον Isoc.4.98
; (iii B.C.).9 generally, contribute:— [voice] Pass.,συμβάλλεταί τις.. μερίς Alex.149.4
:—in this sense mostly in [voice] Med., τέμενος συμβάλλεσθαι add thereto, Pi.I.1.59; , cf. Hp.Aër.2, Sosip.1.37, Damox.2.11; τὸ μὴ ἀγανακτεῖν.. ἄλλα τέ μοι πολλὰ συμβάλλεται, καὶ.. many circumstances contribute to my feeling no vexation, and especially.., Pl.Ap. 36a;σ. βοήθειαν οὐ σμικρὰν πρός τι Id.Lg. 836b
; τιμὴν καὶ δόξαν τῇ πόλει ς. Isoc.Ep.8.6;οὐ δεῖ λογίζεσθαι, πότερος πλείω συμβέβληται X.Oec.7.13
; freq. with μέρος as obj., ἔργων οὐκ ἐλάχιστον μέρος ς. And.1.143;μέρος σ. πρὸς ἀρετήν Pl.Lg. 836d
, cf. R. 331b, D.41.11;οὐκ ἐλάχιστον μέρος πρὸς εὐδαιμονίαν Isoc.7.79
;συμβαλλέσθω τὸ μέρος ἕκαστος εἰς τὸ ἀνάλωμα PHal.1.108
, cf. 113 (iii B.C.);τὴν μεγίστην εἰς αὐτὰ μοῖραν Pl.Ti. 47c
, cf. X.Cyr.6.1.28: also abs., οὔτε ποταμὸς οὔτε κρήνη οὐδεμία ἐσδιδοῦσα ἐς πλῆθός οἱ συμβάλλεται contributes to its volume, Hdt.4.50;σ. πρὸς τὸ λανθάνειν X.Cyr.2.4.21
, cf. Isoc.7.21; συμβαλλόμενα contributory causes, Thphr.Sud.6: abs., to be helpful, , cf. Pl.Lg. 905b, D.21.133; φόνου κηκὶς ξ. contributes to the proof, A.Ch. 1012: rarely c. gen. partit., ξυμβάλλεται πολλὰ τοῦδε δείματος many things contribute [ their share] of this fear, i.e. join in causing it, E.Med. 284.10 συμβάλλεσθαι γνώμας contribute one's opinion to a discussion, Hdt.8.61;περί τινος Pl.Plt. 298c
;συμβαλέσθαι περί τινος λόγους X.Cyr.2.2.21
; λόγον σ. περὶ βίου contribute an opinion about life, Pl.Lg. 905c; also συμβαλέσθαι τι to have something to say, Id. Ion 532c, cf. 533a; ταῦτά σοι περὶ Ἔρωτος ς. Id.Smp. 185c; συμβαλοῦ γνώμην contribute your opinion, help in judging, S.OC 1151; σ. τὴν γνώμην τῆς βουλῆς, with or without εἰς τὸν δῆμον, communicate it, IG22.79.6, 103.17, al.; cast votes, Schwyzer 84.15 (Tylisus, v B.C.).II συμβάλλειν (sc. λόγους) converse, σ. τινί or πρός τινα, Plu.2.222c, Act.Ap.4.15:—[voice] Med., ἀτὰρ τί ἐγὼ περὶ κλοπῆς ς.; X.An.4.6.14.II bring men together in hostile sense, pit them against each other, match them,ἀμφοτέρους θεοὶ σύμβαλον Il.20.55
;ἐμὲ.. καὶ Μενέλαον συμβάλετε.. μάχεσθαι 3.70
; σ. σκύμνον λέοντος σκύλακι κυνός set one to fight with the other, Hdt.3.32; ἄνδρα ἀνδρὶ καὶ ἵππον ἵππῳ ς. Id.5.1;τοὺς ἡβῶντας σ. εἰς ἔριν περὶ ἀρχῆς X.Lac.4.2
; ἀλεκτρυόνας ς. Id.Smp.4.9;ἄνδρας φίλους Id.Cyr.6.1.32
;εἰς χεῖρα δοῦλον δεσπότῃ μὴ συμβάλῃς Philem. 206
: metaph., ἀναισχυντίᾳ σ. τινὰ καὶ προσγυμνάζειν make him contend with.., Pl.Lg. 647c.b [voice] Med., join in fight,σὺν δ' ἐβάλοντο μάχεσθαι ἐναντίον Il.12.377
.c intr., come together,σύμβαλον μάχεσθαι 16.565
; also ς. alone, come to blows, engage, ; freq. in Hdt., either abs., as 1.77,82, or c. dat. pers., ib.80, 104;Ἄρης Ἄρει δυμβαλεῖ, Δίκα Δίκᾳ A.Ch. 461
(lyr.); Ἕλληνες Μήδοις ς. Simon.136; alsoσ. πρός τινα X.Cyr.7.1.20
, Isoc.4.69;εἰς μονομαχίαν πρός τινα Str.14.5.16
; συμβάλλων coming into collision, Pl.Plt. 273a, cf. Wilcken Chr.16.6 (ii A.D.).2 σ. πόλεμον καὶ δηϊοτῆτα engage in war, Il.12.181 (prob. interpol.); so in Trag.,σ. βάκχαις μάχην E.Ba. 837
;ἔχθραν τινί Id.Med.44
; ἔριν φίλοις ib. 521: metaph., συμβαλεῖν ἔπη κακά bandy reproaches, S. Aj. 1323; .3 [voice] Med., fall in with one, meet him, c. dat., freq. in Hom., who uses [dialect] Ep. [tense] aor. forms beginning ξυμβλη- or συμβλη- solely in this sense,Νέστορι δὲ ξύμβληντο Il.14.27
, cf. 39;εἰ δ' ἄρα τις.. ξύμβληται ὁδίτης Od.7.204
;ξυμβλήμενος ἄλλος ὁδίτης 11.127
; ὅτε κεν συμβλήσεαι (leg. - βλήεαι)αὐτῷ Il.20.335
;ξυμβλήτην ἀλλήλοιιν Od.21.15
.4 so in [voice] Act., συμβαλών having met, A.Ch. 677; οἱ συμβάλλοντες those who come in contact with one, Plu.Marc.20; φιλοσόφῳ ς. Arr.Epict.3.9.13, cf. 12, POxy. 1063 (ii/iii A.D.), PFay.129.2 (iii A.D.).III compare,σμικρὰ μεγάλοισι Hdt.2.10
;ἑωυτόν τινι Id.3.160
;ἓν πρὸς ἕν Id.4.50
;τι πρός τι Lycurg.68
;πρὸς ἄλληλα Pl.Tht. 186b
;οὐδὲν ἦν τούτων.. πρὸς ἀτταγῆνα συμβαλεῖν Phoenicid.2.5
:—[voice] Pass., Hdt.2.10, 3.125; τὸ ἀργύριον τὸ Βαβυλώνιον πρὸς τὸ Εὐβοικὸν συμβαλλόμενον τάλαντον the Babyl. talent being compared with, reduced to, the Euboic, ib.95.b compare for the purpose of checking, μέτρῳ συμβεβλημένῳ πρὸς τὸ χαλκοῦν Wilcken Chr.410.11 (iii B.C.), etc.2 [voice] Med., reckon, compute, Hdt.2.31, 4.15, 6.63,65:—[voice] Pass.,ἡ ὁδὸς ἡ ἡμερησίη ἀνὰ διηκόσια στάδια συμβέβληταί μοι Id.4.101
.3 conclude, infer, conjecture, interpret,συμβαλεῖν τι Pi.N.11.33
; σ. ὅτι .. Pl.Cra. 412c; τοῦτο ς. S.OC 1474; τοῦτο σ., ὅτι.. Ar.V.50; τὰ πρὶν οὐκ εὔγνωστα ς. E.Or.[1394];εὖ ξυνέβαλεν αὐτά Ar.Eq. 427
;ἣν [νόσον] οὐδ' ἂν εἷς γνοίη ποτ' οὐδ' ἂν ξυμβάλοι Id.V.72
;σ. ἔπη E.Med. 675
;τοὖναρ Id.IT55
;τὴν μαντείαν Pl.Cra. 384a
;τὸν χρησμόν Arist.Fr. 532
, cf. 76;σήματα σ., εἰ.. ἤ.. Arat.1146
: abs., καθὼς συμβάλλομεν ἐκ τοὖ .. Sor.2.63:—[voice] Med., abs., Heraclit.47, freq. in Hdt., as 2.33, 4.87: c. acc., make out, understand, τὸ πρῆγμα ib. 111;σ. τι ἔκ τινος 6.107
; τῇδε, ὅτι .. from the fact that.., 3.68: c. acc. et inf., 1.68, 2.33, 112, al.; folld. by indirect question, 4.45.IV agree, arrange,καθάπερ ξυνέβαλον ἢ διέθεντο IG12.46.14
;πρὸς ἐμὲ πάντες συμβάλλετε X.Cyr. 6.2.41
:—[voice] Med., make a treaty, Foed. ap. Th.5.77; agree upon, fix, settle,λόφον εἰς ὃν δέοι ἁλίζεσθαι X.An.6.3.3
;ἔδει σε, καθότι συνεβάλου ἡμῖν, Ἡρακλείδην.. ἀπεσταλκέναι PCair.Zen.314.1
(iii B.C.).Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > συμβάλλω
-
14 συνώνυμος
συνώνῠμ-ος, ον,A having the same name as, c.gen.,ἡ.. συνώνυμος τῆς ἔνδον οὔσης ἔγχελυς Antiph.217.1
, cf. E. Hel. 495; ὁ σ. τῇ πόλει [ποταμός] Plb.9.27.5.II in the Logic of Arist. συνώνυμα are things having the same name and the same nature and definition, Cat.1a6, cf. Top. 123a28, 148a24, Thphr.HP9.11.5;ἔστι τις ἀδικία παρὰ τὴν ὅλην ἄλλη ἐν μέρει, συνώνυμος, ὅτι ὁ ὁρισμὸς ἐν τῷ αὐτῷ γένει Arist.EN 1130a33
; τὰ πολλὰ τῶν σ. τοῖς εἴδεσι the many particulars which have the same name as the forms, i.e. things denoted by the same univocal or unambiguous word, e.g. man and ox, both called ζῷον in the same sense of ζῷον, opp. ὁμώνυμα (v. ὁμώνυμος IV), Id.Metaph. 987b10. Adv. , Plb.3.33.11, Phld. Rh.1.148 S.2 of pairs of the form 'A: non-A', opp. ἑτερώνυμα (q. v.), Procl. in Prm. p.955 S.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > συνώνυμος
-
15 ἀποχράω
A- χρῆν D.4.22
, Antiph.161, Luc.Herm.24 (- χρῆναι v.l. in D.H.3.22, condemned by AB81), [dialect] Ion.- χρᾶν Hdt.3.138
, but- χρῆναι Hp.VC14
; part. -χρῶν, -χρῶσα, v. infr.: [tense] impf. ἀπέχρη, [dialect] Ion.- έχρα Hdt.1.66
: [tense] fut. - χρήσω: [tense] aor. - έχρησα:—suffice, be sufficient, be enough:1 abs., in persons other than [ per.] 3sg., [ per.] 1sg. only in εἷς ἐγὼν ἀποχρέω [Epich.] l.c.; [θανάτω] δύ' ἀποχρήσουσιν μόνω Ar.Pl. 484
; ἀποχρήσει (sc. ἡ ὑφαντική) Pl.Plt. 279b; ;ἀποχρῶν ἀνὴρ ἔμοιγε πρὸς τὰ νῦν κακά Pherecr.145.6
;ἡλικία ἀποχρῶσα Ar.Fr. 489
;σύμβουλος ἀποχρῶν τῇ πόλει Pl.Alc.2.145c
; of ἀρετή, Stoic.3.50: c. inf.,ἀποχρῶσι.. ἑκατὸν νέες χειρώσασθαι Hdt.5.31
;Κνιδίους μούνους ἀποχρᾶν οἱ τοὺς κατάγοντας γίνεσθαι Id.3.138
, cf. 9.48;πεδίον ἀποχρῶν τὴν Ἀσίαν πρὸς τὴν Εὐρώπην ἀντιτάξαι Philostr. Im.1.1
.2 mostly in [ per.] 3sg., c. dat.,a with a nom., [ποταμὸς] οὐκ ἀπέχρησε τῆ στρατιῇ πινόμενος was not enough to supply the army with drink, Hdt.7.43, 196; often in the phraseταῦτ' ἀπόχρη μοι Ar. Av. 1603
, cf. Pl.Phdr. 279a;ἀπόχρη μοι τοσοῦτον ἐὰν.. Isoc.5.28
;οὐκ ἀπέχρησε δὲ αὐτῷ τοῦτο D.21.17
;οὐδὲ ταῦτ' ἀπέχρησεν αὐτοῖς Isoc. 4.97
. b. impers., c. inf., ἀποχρᾷ ([etym.] - χρη) μοι ἡσυχίην ἄγειν, ποιέειν τι, etc., t)is sufficient for me to.., Hdt.1.66, 6.137, 9.79, Hp.Mochl.38; [ἔφασαν] ἀποχρήσειν σφι τὴν ἑωυτῶν φυγάσσειν Hdt.8.130
: c. dat. part., ἀποχρᾶν σφι κατὰ τὸ ἥμισυ ἡγεομένοισι it was enough for them if they shared the command, Id.7.148; μέρος βαιὸν ἐχούση πᾶν ἀπόχρη μοι 'tis all sufficient for me to have a little, A.Ag. 1574 (nowhere else in Trag.);τοσαῦτ' ἀπόχρη προσθήσειν Str.9.1.20
.c impers., ἀπόχρη τινός there is enough of a thing, Hp.Mul.1.12, Vid.Ac.4; ἀποχρῆν ἐνίοις ὑμῶν ἄν μοι δοκεῖ εἰ.. methinks it would have satisfied some of you, D.4.42: abs. in part., οὐκ ἀποχρῆς αν αὐτῷ since it did not suffice him, Arist.Xen. 976b21.3 [voice] Pass., to be contented with a thing, c. dat., ἀποχρεωμένων τούτοισι τῶν Μυσῶν the Mysians being satisfied therewith, Hdt.1.37;τοῖς ὀνόμασι μόνον D.17.31
.b impers.,οὐκ ἀπεχρᾶτο μούνων Μήδων ἄρχειν Hdt.1.102
;ἀπεχρᾶτό σφι ἡσυχίην ἄγειν Id.8.14
.II deliver an oracle, Ael.Fr.59.B ἀποχράομαι use to the full, avail oneself of,ἐπικαιρότατον χωρίον.. ἀποχρῆσθαι Th.1.68
;ἀποχρήσασθε τῆ.. ὠφελίᾳ Id.6.17
, cf. 7.42; ὅταν.. ἀποχρήσωνται χρῶνται λοιπὸν ὡς προδόταις when they have made all the use they can of them, then they deal with them.., Plb.18.15.9.2 abuse, misuse, c. dat.,εἰς ταῦτα ἀποχρῆσθαι τῷ πλουτεῖν D.21.124
;πλεονεκτικῶς ταῖς ἐξουσίαις ἀ. OGI665.16
(Egypt, i A.D.);ἀποχρωμένων μᾶλλον ἢ χρωμένων αὐτῷ Plu.Comp.Alc.Cor.2
;οἷς μὲν χρῆσθαι, οἷς δ' ἀ. Id.2.178c
: c. gen.,θυγατρός Id.Nob.13
.3 c. acc., destroy, kill, Ar.Fr. 358, Th.3.81, Poll.8.74, etc.5 ἀποχρησαμένοις· ἀποσεισαμένοις, Hsch.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > ἀποχράω
См. также в других словарях:
ALAZIA — oppidi nomen. Strabo l. 12. Apud quem sic Hecataeus: Ε᾿πὶ δ᾿ Α᾿λαζία πόλει ποταμὸς ὁ Π῾ῦμος ῥέων διὰ Μυγδόνης πεςίου ἀπὸ δύσεως εν τῆς Δατκυλίτιδος ἐς Π῾υνδ`ακὸν ἐσβαλλει, ἔρνμον δἐ εἴναι νῦν τῦν Α᾿λαζίαν λέγει. Nic. Lloidius … Hofmann J. Lexicon universale